Bölcs Salamonnak példabeszédei
Példabeszédek, 14. rész
A bölcs asszony Építi a maga Házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
A ki Igazán Jár, féli az Urat; a ki pedig elfordult az õ útaiban, Megútálja õt.
A bolondnak Szájában van kevélységnek Pálczája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja õket.
Mikor nincsenek ökrök: tiszta a Jászol; a Gabonának bõsége pedig az ökörnek erejétõl van.
A hûséges Tanú nem hazud; a hamis Tanú pedig, Hazugságot Bocsát Szájából.
A Csúfoló keresi a bölcseséget, és nincs; a Tudomány pedig az eszesnek könnyû.
Menj el a bolond Férfiú elõl; és nem ismerted meg a Tudománynak beszédét.
Az eszesnek bölcsesége az õ útának megértése; a bolondoknak pedig Bolondsága Csalás.
A bolondokat Megcsúfolja a bûnért, Való áldozat; az igazak között pedig Jóakarat van.
A Szív tudja az õ lelke keserûségét; és az õ örömében az idegen nem részes.
Az istenteleneknek Háza elvész; de az igazaknak Sátora Megvirágzik.
Van olyan út, mely helyesnek Látszik az ember elõtt, és vége a Halálra menõ út.
Nevetés közben is Fáj a Szív; és végre az öröm fordul Szomorúságra.
Az õ útaiból elégszik meg az elfordult elméjû; Önmagából pedig a Jó Férfiú.
Az együgyû hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga Járására vi Gyáz.
A bölcs félvén, Eltávozik a Gonosztól; a bolond pedig dühöngõ és elbizakodott.
A hirtelen Haragú Bolondságot cselekszik és a cselszövõ férfi gyûlölséges lesz.
Bírják az esztelenek a Bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig Fonják a Tudománynak Koszorúját.
Meghajtják magokat a gonoszok a Jók elõtt, és a hamisak az igaznak Kapujánál.
Még az õ Felebarátjánál is útálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a Barátja.
A ki Megútálja az õ Felebarátját, vétkezik; a ki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
Nemde tévelygenek, a kik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és Igazság a Jó szerzõknek.
Minden Munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédébõl csak szûkölködés.
A bölcseknek ékességök az õ Gazdagságuk; a tudatlanok Bolondsága pedig csak Bolondság.
Lel keket Szabadít meg az igaz Bizonyság; Hazugságokat Szól pedig az álnok.
Az Úrnak félelmében erõs a bizodalom, és az õ fiainak lesz menedéke.
Az Úrnak félelme az életnek Kútfeje, a Halál tõrének Eltávoztatására.
A nép Sokasága a Király dicsõsége; a nép Elfogyása pedig az Uralkodó Romlása.
A haragra késedelmes bõvelkedik értelemmel; a ki pedig elméjében hirtelenkedõ, Bolondságot szerez az.
A Szelíd Szív a testnek élete; az Irígység pedig a csontoknak Rothadása.
A ki elnyomja a szegényt, Gyalázattal illeti annak teremtõjét; az pedig tiszteli, a ki könyörûl a szûkölködõn.
Az õ Nyavalyájába ejti Magát az istentelen; az igaznak pedig Halála idején is reménysége van.
Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcseség; a mi pedig a tudatlanokban van, Magát hamar megismerteti.
Az Igazság felmagasztalja a nemzetet; a bûn pedig Gyalázatára van a népeknek.
A Királynak Jóakaratja van az eszes Szolgához; haragja pedig a Megszégyenítõhöz.