Bölcs Salamonnak példabeszédei
Példabeszédek, 17. rész
Jobb a Száraz falat, melylyel van csendesség; mint a Levágott barmokkal teljes Ház, melyben Háborúság van.
Az értelmes szolga uralkodik a Gyalázatos Fiún, és az atyafiak között az örökségnek részét veszi.
Az Olvasztótégely az ezüst Számára van, és a kemencze az aranyéra; a Szívek Vizsgálója pedig az Úr.
A gonosztevõ hallgat az álnok beszédekre, a Csalárd hallgat a gonosz nyelvre.
A ki Megcsúfolja a szegényt, Gyalázattal illeti annak Teremtõjét; a ki gyönyörködik Másnak Nyomorúságában, büntetlen nem lészen!
A véneknek ékessége az Unokák, és a fiaknak ékessége az Atyák.
Nem illik a bolondnak az ékes beszéd; még kevésbbé a tisztességesnek a hazug beszéd.
Drága kõ az Ajándék Elfogadójának szemei elõtt; mindenütt, a hova csak fordul, okosan cselekszik.
Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismételten elõhoz egy dolgot, elszakasztja Egymástól a Jó Barátságosokat is.
Foganatosb a Dorgálás az eszesnél, mint ha megvernéd a bolondot Százszor is.
Csak ellenkezést keres a gonosz, végre kegyetlen követ Bocsáttatik ellene.
Találjon valakire a Fiától megfosztott medve, csak ne a bolond az õ Bolondságában.
A ki fizet gonoszt a Jóért, nem Távozik el a gonosz annak Házától.
Mint a ki árvízet Szabadít el, olyan a Háborúság kezdete; azért minekelõtte kihatna, hagyd el a versengést.
A ki igaznak mondja a bûnöst, és Kárhoztatja az igazat, útálatos az Úrnak Egyaránt mind a kettõ.
Miért van a vétel ára a bolondnak kezében a bölcseség megszerzésére, holott nincsen néki elméje?
Minden idõben szeret, a ki igaz Barát, és testvérûl születik a Nyomorúság idejére.
Értelmetlen ember az, a ki kezét adja, Fogadván kezességet Barátja elõtt.
Szereti a gonoszt, a ki szereti a Háborúságot; a ki Magasbítja Kapuját, Romlást keres.
Az elfordult Szívû ember nem nyerhet Jót, és a ki az õ nyelvével gonosz, esik Nyomorúságba.
A ki szül bolondot, szüli õ Magának Bánatra; és nem örvendez a bolondnak atyja.
A Vídám elme Jó Orvosságul Szolgál; a Szomorú lélek pedig Megszáraztja a csontokat.
A kebelbõl kivett Ajándékot az istentelen elveszi, a törvény útának Elfordítására.
Az eszesnek Orczájából kitetszik a bölcseség; a bolondnak pedig szemei Országolnak a földnek végéig.
Búsulása az õ Atyjának a bolond Fiú, és az õ szülõjének keserûsége.
Még Megbirságolni is az igazat nem Jó, a tisztességest megverni Igazságáért.
A ki Megtartóztatja beszédét, az Tudós ember, és a ki higgadt lelkû, az értelmes Férfiú.
Még a bolond is, mikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait Bezárja, eszesnek.