Bölcs Salamonnak példabeszédei
Példabeszédek, 23. rész
Mikor leülsz enni az Uralkodóval, szorgalmasan Reá Vigyázz, ki van elõtted.
És kést tégy a torkodra, ha mértéktelen vagy.
Ne Kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.
Ne Fáraszd magadat ebben, hogy meggazdagulj; ez ilyen testi eszességedtõl szünjél meg.
Avagy a te szemeidet veted-é arra? holott az semmi, mert olyan Szárnyakat szerez Magának nagy hamar, mint a saskeselyû, és az ég felé elrepûl!
Ne egyél az Irígy szemûnek étkébõl, és ne Kivánd az õ csemegéit;
Mert mint a ki Számítgatja a falatot Magában, olyan õ: egyél és Igyál, azt mondja te néked; de azért nem Jó akarattal van Tehozzád.
A te falatodat, a melyet megettél, Kihányod; és a te ékes beszédidet csak Hiába vesztegeted.
A bolondnak Hallására ne Szólj; mert Megútálja a te beszédidnek bölcseségét.
Ne Mozdítsd meg a régi Határt, és az árváknak mezeibe ne kapj;
Mert az õ Megváltójuk erõs, az forgatja az õ ügyöket ellened!
Add a te elmédet az erkölcsi Tanításra, és a te füleidet a bölcs beszédekre.
Ne vond el a gyermektõl a Fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal.
Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a Pokolból ragadod ki.
Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
És Vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak Igazmondásán.
Ne irigykedjék a te Szíved a bûnösökre; hanem az Úr félelmében légy egész napon;
Mert ennek bizonyos vége van; a te Várakozásod meg nem csalatkozik.
Hallgass te, fiam, engem, hogy légy bölcs, és Jártasd ez úton Szívedet.
Ne légy azok közûl Való, a kik borral dõzsölnek; azok közûl, a kik Hússal Dobzódnak.
Mert a részeges és Dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az Aluvás.
Hallgasd a te Atyádat, a ki nemzett téged; és meg ne útáld a te Anyádat, mikor megvénhedik.
Szerezz Igazságot, és el ne adj; bölcseséget és erkölcsöt és eszességet.
Igen örûl az igaznak atyja, és a bölcsnek szülõje annak Vígadoz.
Vígadjon a te Atyád és a te Anyád, és örvendezzen a te szülõd.
Adjad, fiam, a te Szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megõrizzék.
Mert mély verem a Tisztátalan asszony, és szoros Kút az idegen asszony.
És az, mint a tolvaj leselkedik, és az emberek közt a hitetleneket Szaporítja.
Kinek jaj? kinek oh jaj? kinek versengések? kinek panasz? kinek ok nélkûl Való sebek? kinek szemeknek veressége?
A Bornál Mulatóknak, a kik mennek a Jó bor Kutatására.
Ne nézd a bort, mily veres Színt Játszik, mint mutatja a Pohárban az õ Csillogását; könnyen Alá csuszamlik,
Végre, mint a Kígyó, megmar, és mint a mérges Kígyó, Megcsíp.
A te szemeid nézik az idegen asszonyt, és a te elméd gondol Gonoszságot.
És olyan leszel, mint a ki fekszik a tenger közepiben, és a ki fekszik az árboczfának tetején.
Ütöttek engem, nékem nem Fájt; vertek, nem éreztem! Mikor ébredek fel? Akkor folytatom, ismét megkeresem azt.
