Bölcs Salamonnak példabeszédei

Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap Tereád.

Dicsérjen meg téged Más, és ne a te Szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

A Búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az Irígység elõtt?

Jobb a Nyilvánvaló Dorgálás a titkos szeretetnél.

Jószándékból Valók a Barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek Csókja.

A Jóllakott ember még a lépesmézet is megtap odja; de az éhes embernek minden keserû édes.

Mint a Madárka, a ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ Lakóhelyétõl.

Mint a kenet és Jó illat Megvídámítja a Szívet: úgy az õ Barátjának édes szavai is, melyek lelke Tanácsából Valók.

A te Barátodat, és a te Atyádnak Barátját el ne hagyd, és a te Atyádfiának Házába be ne menj Nyomorúságodnak idején. Jobb a közel Való szomszéd a messze Való Atyafinál.

Légy bölcs, fiam, és Vídámítsd meg az én Szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

Az eszes Meglátja a bajt, elrejti Magát; az esztelenek néki mennek, Kárát Vallják.

Vedd el a Ruháját, mert kezes lett Másért, és az idegenért Zálogold meg.

A ki nagy hangon áldja az õ Barátját, reggel Jó idején felkelvén; átokul Tulajdoníttatik néki.

A sebes Záporesõ idején Való szüntelen csepegés, és a Morgó asszonyember Hasonlók.

Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal Találkozik.

Miképen egyik vassal a Másikat Élesítik, a képen az ember Élesíti az õ Barátjának Orczáját.

Mint a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ Urára Vigyáz, tiszteltetik.

Mint a Vízben egyik orcza a Másikat megmutatja, úgy egyik embernek Szíve a Másikat.

Mint a Sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek.

Mint az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében Próbáltatik meg, úgy az ember az õ Híre-neve szerint.

Ha megtörnéd is a bolondot Mozsárban Mozsártörõvel a megtört gabona között, nem Távoznék el õ tõle az õ Bolondsága.

Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a Nyájakra.

Mert nem Örökkévaló a Gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

Mikor Levágatott a szénafû, és megtetszett a Sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

Vannak juhaid a te Ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

És elég kecsketej a te ételedre, a te Házadnépének ételére, és Szolgálóleányaidnak életül.