Bölcs Salamonnak példabeszédei

Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az Ifjú Oroszlán, Bátrak.

Az Ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és Tudós ember által pedig hosszabbodik Fennállása.

A szegény emberbõl Támadott Elnyomója a szegényeknek Hasonló a Pusztító esõhöz, mely nem Hágy kenyeret.

A kik Elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik Megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

A Gonoszságban élõ emberek nem értik meg az Igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

Jobb a szegény, a ki Jár tökéletesen, mint a kétfelé Sántáló istentelen, a ki gazdag.

A ki megõrzi a törvényt, eszes Fiú az; a ki pedig Társalkodik a Dobzódókkal, Gyalázattal illeti Atyját.

A ki Öregbíti az õ Marháját kamattal és Uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörûl a szegényeken.

Valaki Elfordítja az õ fülét a törvénynek Hallásától, annak könyörgése is útálatos.

A ki Elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint Bírják a Jót.

Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény Megvizsgálja õt.

Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek Feltámadnak, keresni kell az embert.

A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz Jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, Irgalmasságot nyer.

Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig Megkeményíti az õ Szívét, bajba esik.

Mint az Ordító Oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen Uralkodó istentelen.

Az ember, a kit ember-vér terhel, a Sírig fut; senki ne Támogassa õt.

A ki Jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton Jár, egyszerre elesik.

A ki Munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig Hiábavalóságok Után futkos, megelégedik szegénységgel.

A Hívõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

Személyt Válogatni nem Jó; mert még egy falat kenyérért is vétkezhetik az ember.

Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ Reá.

A ki megfeddi az embert, végre is Inkább kedvességet Talál, mint a sima nyelvû.

A ki megrabolja az Atyját, és Anyját és azt mondja: nem vétek! Társa a Romboló embernek.

A telhetetlen lélek Háborúságot szerez; a ki pedig Bízik az Úrban, megerõsödik.

A ki Bízik Magában, bolond az; a ki pedig Jár bölcsen, megszabadul.

A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti Magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.