Bölcs Salamonnak példabeszédei

Agurnak, a Jáké Fiának beszédei, Próféczia, melyet mondott a Férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

És nem tanultam bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét Tudnám.

Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan Leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ Markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden Határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek Fiának neve, ha tudod?

Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz Folyamodóknak.

Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

A Hiábavalóságot és a Hazugságot messze Távoztasd tõlem; szegénységet vagy Gazdagságot ne adj nékem; Táplálj engem Hozzám illendõ eledellel.

Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és Gonoszúl ne éljek az én Istenem nevével!

Ne Rágalmazd a Szolgát az õ Uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bünhõdnöd ne kelljen.

Van oly nemzetség, a ki az õ Atyját átkozza, és az õ Anyját nem áldja.

Van nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ Rútságából ki nem Tisztíttatott.

Van kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen Fellátnak!

Van olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek Zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közûl a szûkölködõket.

A Nadálynak két Leánya van: addsza, addsza! E Három nem elégszik meg; négyen nem Mondják: elég;

A Sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a Vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

A szemet, mely Megcsúfolja Atyját, vagy Megútálja az anyja Iránt Való engedelmességet, Kivágják a völgynek Hollói, vagy megeszik a sasfiak.

E Három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

A keselyûnek útát az égben, a Kígyónak útát a Kõsziklán, a Hajónak Nyomát a mély tengerben, és a Férfiúnak útát a Leányzóval.

Ilyen a Paráználkodó asszonynak úta; eszik, Azután megtörli Száját, és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

Három dolog alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

A gyûlölt asszony alatt, ha mégis férjhez megy; és a Szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ Asszonyának.

E négy Apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

A Hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik Nyárban a magok eledelét;

A Marmoták nem hatalmas nép, mégis Kõsziklán Csinálják az õ Házokat;

Királyuk nincs a Sáskáknak, Mindazáltal Mindnyájan szép renddel mennek ki;

A Pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a Királyok Palotáiban.

Három állat van, a mely szépen Jár, sõt négy, a mely Jól Jár.

Az Oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

A harczra Felékesített Ló, vagy a kecskebak, és a Király, a kinek senki nem mert ellene állani.

Ha bolond Voltál Felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet Szájadra vessed.

Mert miképen a ki tejet köpûl, vajat Csinál; és a ki keményen Fújja ki az õ Orrát, vért hoz ki: úgy a ki a haragot ingerli, Háborúságot szerez.