Bölcs Salamonnak példabeszédei
Példabeszédek, 5. rész
Fiam! az én bölcseségemre figyelmezz; az én értelmemre hajtsd a te füledet,
Hogy megtartsd a Meggondolást, és a Tudományt a te ajakid megõrizzék.
Mert Színmézet csepeg az idegen asszony ajka, és Símább az Olajnál az õ ínye.
De annak vége keserû, mint az üröm, éles, mint a kétélû tõr.
Az õ Lábai a Halálra mennek, az õ léptei a Sírba törekszenek.
Az életnek útát hogy ne követhesse, ösvényei Változókká lettek, a nélkûl, hogy õ eszébe venné.
Most azért fiaim, hallgassatok engem, és ne Távozzatok el Számnak beszéditõl!
Távoztasd el Attól útadat, és ne közelgess Házának Ajtajához,
Hogy Másoknak ne add a te ékességedet, és esztendeidet a kegyetlennek;
Hogy ne az idegenek teljenek be a te Marháiddal, és a te keresményed Más Házába ne jusson.
Hogy nyögnöd kelljen életed végén, a mikor megemésztetik a te Húsod és a te tested,
És azt kelljen mondanod: miképen gyûlöltem az erkölcsi Tanítást, és a Fenyítéket útálta az én elmém,
És nem hallgattam az én vezetõim Szavát, és az én Tanítóimhoz nem hajtottam fülemet!
Kevés Híja volt, hogy minden Gonoszságba nem merültem a gyülekezetnek és községnek közepette!
Igyál vizet a te Kútadból, és a te Forrásod közepibõl Folyóvizet.
Kifolyjanak-é a te Forrásid, az Utczákra a te vized Folyásai?
Egyedûl tieid legyenek, és nem az idegenekéi veled.
Legyen a te Forrásod áldott, és örvendezz a te Ifjúságod feleségének.
A szerelmes szarvas, és kedves zerge; az õ emlõi Elégítsenek meg téged minden idõben, az õ szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
És miért Bujdosnál, fiam, az idegen Után, és ölelnéd keblét az idegennek?
Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
A maga álnokságai Fogják meg az istentelent, és a Saját bûnének köteleivel kötöztetik meg.
Õ meghal Fenyíték Híján, és Bolondságának Sokasága miatt Támolyog.
