Bölcs Salamonnak példabeszédei

Avagy a bölcseség nem Kiált-é, és az értelem nem Bocsátja-é ki az õ Szavát?

A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény Összetalálkozásánál áll meg.

A kapuk mellett, a Városnak bemenetelin, az Ajtók bemenetelinél zeng.

Tinéktek Kiáltok, férfiak; és az én Szóm az emberek fiaihoz van!

Értsétek meg ti együgyûek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.

Halljátok meg; mert jeles dolgokat Szólok, és az én Számnak Felnyitása Igazság.

Mert Igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a Gonoszság.

Igaz az én Számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.

Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a Tudományt.

Vegyétek az én Tanításomat, és nem a pénzt; és a Tudományt Inkább, mint a Választott aranyat.

Mert jobb a bölcseség a Drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörûségek ehhez egyenlõk nem lehetnek.

Én bölcseség lakozom az eszességben, és a Megfontolás Tudományát megnyerem.

Az Úrnak félelme a gonosznak gyûlölése; a kevélységet és Felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok Szájat gyûlölöm.

Enyém a Tanács és a Valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erõ.

Én általam uralkodnak a Királyok, és az Uralkodók végeznek Igazságot.

Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden Birái.

Én az engem szeretõket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, Megtalálnak.

Gazdagság és tisztesség van Nálam, Megmaradandó Jó és Igazság.

Jobb az én gyümölcsöm a tiszta Aranynál és Színaranynál, és az én hasznom a Válogatott ezüstnél.

Az Igazságnak útán Járok, és az Igazság ösvényének közepén.

Hogy az engem szeretõknek valami Valóságost adjak örökségûl, és erszényeiket megtöltsem.

Az Úr az õ útának kezdetéûl szerzett engem; az õ Munkái elõtt régen.

Örök idõktõl fogva felkenettem, kezdettõl, a föld kezdetétõl fogva.

Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi Források, Vízzel teljesek nem voltak.

Minekelõtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak elõtte születtem.

Mikor még nem Csinálta vala a földet és a mezõket, és a Világ Porának kezdetét.

Mikor Megerõsíté a felhõket ott fenn, mikor erõsekké lõnek a mélységeknek Forrásai;

Mikor felveté a tengernek Határit, hogy a vizek át ne Hágják az õ Parancsolatját, mikor Megállapítá e földnek fundamentomait:

Mellette valék mint Kézmíves, és gyönyörûsége valék mindennap, Játszva õ elõtte minden idõben.

Játszva az õ földének kerekségén, és gyönyörûségemet lelve az embereknek fiaiban.

És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, a kik az én útaimat Megtartják.

Hallgassátok a Tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne Vonjátok!

Boldog ember, a ki hallgat engem, az én Ajtóm elõtt Virrasztván minden nap, az én Ajtóm Félfáit õrizvén.

Mert a ki megnyert engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól Jóakaratot.

De a ki vétkezik ellenem, erõszakot cselekszik az õ lelkén; minden, valaki engem gyûlöl, szereti a Halált!