A Prédikátor Salamon könyve

Vesd a te kenyeredet a Víz Színére, mert sok nap mulva Megtalálod azt.

Adj részt hétnek vagy nyolcznak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre.

Mikor a sûrû fellegek megtelnek, esõt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, a mely helyre leesik a fa, ott marad.

A ki a szelet nézi, nem vet az; és a ki a sûrû fellegre néz, nem arat.

Miképen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképen nem tudod az Istennek Dolgát, a ki mindeneket cselekszik.

Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettõ Jó lesz egyszersmind.

Valóban, édes a Világosság, és Jó a mi szemeinkkel néznünk a napot.

Mert ha sok esztendeig él is az ember, mindazokban örvendezzen; és megemlékezzék a setétségnek Napjairól, mert az sok lesz. Valami eljövendõ, mind Hiábavalóság.

Örvendezz Ifjú a te Ifjúságodban, és Vídámítson meg téged a te Szíved a te Ifjúságodnak idejében, és Járj a te Szívednek útaiban, és szemeidnek Látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!

Vesd el a haragot a te Szívedbõl, és vesd el a gonoszt a te testedtõl; mert az Ifjúság és a hajnal Hiábavalóság.