A Prédikátor Salamon könyve
Prédikátor könyve, 12. rész
És emlékezzél meg a te Teremtõdrõl a te Ifjúságodnak idejében, Míg a veszedelemnek napjai el nem jõnek, és Míg el nem jõnek az esztendõk, melyekrõl azt mondod: nem szeretem ezeket!
A Míg a nap meg nem setétedik, a Világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sûrû felhõk ismét visszatérnek az esõ Után.
Az idõben, mikor megremegnek a Háznak õrizõi, és megrogynak az erõs férfiak, és Megállanak az õrlõ Leányok, mert megkevesbedtek, és Meghományosodnak az ablakon kinézõk.
És az Ajtók kivûl Bezáratnak, a mikor is a malom Zúgása Halkabbá lesz; és felkelnek a Madár Szóra, és Halkabbá lesznek minden éneklõ Leányok.
Minden Halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa Megvirágzik, és a Sáska nehezen vonszolja Magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az õ örökös Házába, és az Utczán körûl Járnak a Sírók.
Minekelõtte elszakadna az ezüst kötél, és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a Forrásnál, és beletörnék a kerék a Kútba,
És a por földdé lenne, mint azelõtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.
Felette nagy Hiábavalóságok, azt mondja a Prédikátor, mindezek Hiábavalóságok!
És azonfelûl, hogy a Prédikátor bölcs volt, még a népet is Tudományra Tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs Mondást.
És igyekezett a Prédikátor megtudni sok Kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.
A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erõsen le vannak verve a gyülekezetek Tanítóinak szavai; melyek egy Pásztortól adattak.
Mindezekbõl, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok Tanulás Fáradságára van a testnek.
A dolognak Summája, mindezeket Hallván, ez: az Istent féljed, és az õ parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fõdolga!
Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre elõhoz, minden titkos dologgal, Akár Jó, Akár gonosz legyen az.
