Salamon Énekek éneke
1. rész
Énekek éneke, mely Salamoné.
Csókoljon meg engem az õ Szájának Csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a Bornál.
A te Drága kenetid Jók Illatozásra; a te neved kiöntött Drága kenet; azért szeretnek téged a Lányok.
Vonj engemet te Utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a Király az õ ágyasházába; örvendezünk és Vígadunk te benned, Elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a Bornál, Méltán szeretnek téged.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem Leányi; mint Kédár Sátrai és Salamon szõnyegei.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én Anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, -a magam szõlõjét nem õriztem.
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben: mert miért legyek én olyan, mint a ki Elfátyolozza Magát, Társaid Nyájainál?
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jõjj ki a Nyájnak nyomdokain, és õrizd a te kecskéidet a Pásztoroknak Sátorai körûl.
A Faraó szekereiben Való Paripákhoz Hasonlítlak téged, én Mátkám.
Szépek a te Orczáid a Halántékra Való Lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
Arany Lánczokat Csinálunk néked, ezüstbõl Csinált gyöngyökkel.
Mikor a Király az õ Asztalánál ül, Nárdusnak Jóillatja Származik én tõlem.
Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között Hál.
Mint az Engedi szõlõiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.
Ímé, szép vagy én Mátkám, ímé szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, és gyönyörûséges, és a mi Nyoszolyánk zöldellõ.
A mi Házainknak Gerendái Czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
