Ésaiás próféta könyve

Jaj a hamis Határozatok Határozóinak, és a jegyzõknek, a kik gonoszt jegyeznek,

Hogy Elriaszszák a gyöngéket a törvénykezéstõl, s Elrabolják népem szegényeinek Igazságát, hogy legyenek az özvegyek az õ Prédájok, és az árvákban Zsákmányt vessenek.

S vajjon mit Míveltek a Meglátogatásnak és a messzünnen Rátok jövõ Pusztulásnak Napján? Kihez futtok Segítségért, és hol Hagyjátok dicsõségeteket?

Jaj Assiriának, haragom Botjának, mert Pálcza az õ kezében az én Búsulásom!

Istentelen nemzetség ellen küldtem õt, és haragom népe ellen rendelém, hogy Prédáljon és Zsákmányt vessen, és eltapodja azt, mint az Utczák Sarát.

De õ nem így vélekedik, és Szíve nem így gondolkozik, mert õ Pusztítani akar, és Kigyomlálni sok népeket.

Mert így Szól: Vajjon vezéreim nem mind Királyok-é?

Nem úgy megvettem-é Kalnót, mint Kárkemist? És Hamáthot, mint Árpádot? És Samariát, mint Damaskust?

Miképen Megtalálta volt kezem a Bálványok Országait, holott pedig több faragott képük volt, mint Jeruzsálemnek és Samariának,

Avagy a mint cselekedtem Samariával és az õ Bálványaival; nem úgy cselekedhetem-é Jeruzsálemmel és Bálványképeivel?

Ezért ha majd elvégezi az Úr minden Dolgát Sion hegyén és Jeruzsálemben, Meglátogatom az Assiriabeli Király Nagyakaró Szíve gyümölcsét és Nagyralátó szeme kevélységét.

Mert ezt Mondá: Kezem erejével Míveltem ezt és bölcseségemmel, mivel okos vagyok: elvetettem sok népeknek Határit, és kincseikben Zsákmányt vetettem, és Leszállítám, mint erõs, a magasan ülõket;

És kezem úgy Találta mintegy fészket a népek Gazdagságát; és a mily könnyen elszedik az elhagyott Tojásokat, azonképen foglaltam én el az egész földet; és nem volt senki, a ki Szárnyát Mozdította, vagy Száját megnyitotta, vagy csak sipogott volna is!

Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele Vág? vagy a fûrész felemeli-é Magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot Forgatná azt, a ki õt felemelé, és a Pálcza felemelné azt, a mi nem fa!

Azért az Úr, a seregek Ura kövéreire ösztövérséget Bocsát, és az õ dicsõsége alatt égés ég, miként a tûz égése;

És lészen Izráel Világossága tûz Gyanánt, és annak Szentje Láng Gyanánt, és ég és megemészti Gazzát és tövisét egy napon;

Az õ erdejének és kerjének ékességét pedig lelkétõl mind testéig megemészti, és lesorvad, mint a Sorvadozó;

Erdõje Fáinak maradéka kicsiny lészen, és azokat egy gyermek is Felírhatja!

És lészen ama napon, hogy többé nem Támaszkodik Izráel maradéka és a ki megmaradt Jákób Házából, az õt Nyomorgatóhoz, hanem Támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez hûségesen;

A maradék megtér, a Jákób maradéka az erõs Istenhez.

Mert ha néped Izráel Számszerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett Pusztulás Elárad Igazsággal!

Mert elvégezett Pusztítást cselekszik az Úr, a seregek Ura, mind az egész földön.

Azért így Szól az Úr, a seregeknek Ura: Ne félj népem, Sionnak lakosa, az Assiriabeli Királytól! Bár Botjával megver tégedet és Pálczáját felemeli Rád, miként Égyiptom egykoron;

Mert még csak egy kevés idõ van: és elfogy Búsulásom, és haragom az õ megemésztésökre lészen!

És a seregek Ura ostort emel õ ellenök, miként a Midián Levágatása idején az Oreb Kõszikláján, és Pálczáját a tenger fölé emeli, mint Égyiptomban egykoron.

És lesz ama napon: Eltávozik az õ terhe Válladról és Igája Nyakadról, és megromol az iga a kövérségnek miatta.

Ajjáthba jõ, Migronba átsiet, Mikhmásnál rakja le Hadakozó Szerszámait;

Átmennek a szoroson, Gébában lesz Hálóhelyünk; megrémül Ráma, Gibea, Saulnak Városa elfut;

Kiálts Gallim Leánya, és vedd füleidbe Laisa, és szegény Anathóth!

Madména megindul, Gébim lakosai mentik övéiket;

Még Nóbba megyen ma, hogy ott Megálljon, és emeli Már kezét Sion Leányának hegye és Jeruzsálemnek halma ellen!

De ímé az Úr, a seregeknek Ura: levagdalja az ágakat Rémítõ hatalommal, és a magas termetûek Kivágattatnak, és a Magasságosak Megaláztatnak;

Az erdõ sûrû ágait Levágja vassal, és megdõl a Libánon egy hatalmas által.