Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 14. rész
Mert könyörûl az Úr Jákóbon, és ismét Elválasztja Izráelt, és megnyugotja õket földjükön; és a jövevény Hozzájok adja Magát, és a Jákób Házához csatlakoznak;
Псал.:2:13 Псал.:2:16 Иса.:54:7 Иса.:56:3 Иса.:60:4 Иса.:60:10 Јер.:23:8 Јер.:31:3 Јер.:31:10 Зах.:1:17 És felveszik õket a népek, és elviszik õket lakhelyökre, és Izráel Háza Bírni fogja õket az Úr földén, Szolgák és Szolgálók Gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivõik, és uralkodnak Nyomorgatóikon.
És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr Fáradságodtól és Nyomorúságodtól és ama kemény Szolgálattól, a melylyel Szolgálnod kellett,
E Gúnydalt mondod Babilon Királya felett, és Szólsz: Miként lõn vége a Nyomorgatónak, a Szolgaság Házának vége lõn!
Eltörte az Úr a gonoszok Pálczáját, az Uralkodóknak vesszejét.
A ki népeket vert dühében szüntelen Való veréssel, Leigázott népségeket haraggal, kergettetik Feltartózhatlanúl.
Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
Még a cziprusok is örvendenek rajtad; a Libánon czédrusai ezt Mondják: Mióta te megdõltél, nem jõ Favágó ellenünk.
Alant a Sír Megindúl te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikrõl a népek minden Királyait;
Mind Megszólalnak, és ezt Mondják néked: Erõtlenné lettél te is, miként mi; Hozzánk hasonlatos levél!
Kevélységed és lantjaid zengése a Sírba Szállt; fekvõ ágyad férgek, és Takaró lepled Pondrók!
Miként estél Alá az égrõl fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, a ki népeken Tapostál!
Holott te ezt Mondád Szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülõszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
Јов:20:6 Псал.:48:2 Јер.:49:16 Плач:2:1 Језек.:28:2 Језек.:31:2 Језек.:40:2 Дан.:8:10 Мат.:11:23 Откр.:12:4 Felibök Hágok a magas felhõknek, és Hasonló leszek a Magasságoshoz.
Pedig a Sírba Szállsz Alá, Sírgödör mélységébe!
A kik Látnak, Rád tekintenek, és Elgondolják: Ez-é a föld ama Háborgatója, a ki Királyságokat Rendített meg?
A ki a föld kerekségét Pusztasággá tette, Városait Lerontá, és foglyait nem Bocsátá haza!
A népeknek minden Királyai dicsõségben nyugosznak, kiki az õ Sírjában,
Te pedig messze vettetel Sírodtól, mint valami Hitvány galy, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, Sziklasírba Leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
Nem egyesülsz velök a Sírban, mert Elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él Sokáig a gonoszok magva sem!
Készítsetek öldöklést az õ fiainak Atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségûl Bírják e földet, és Városokkal töltsék be e földnek Színét!
És felkelek õ ellenök, Szóla a seregeknek Ura, és Kivágom Babilon nevét és Maradékát, fiait és Unokáit, Szól az Úr;
És a Sündisznónak örökségévé és álló vizek Tavává teszem azt, és elsöpröm azt a Pusztítás seprõjével, Szól a seregeknek Ura.
Megesküdött a seregeknek Ura, Mondván: Úgy lészen, mint Elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és Eltávozik Róluk Igája, és terhe Válláról Eltávozik.
Ez az elvégezett Tanács az egész föld felõl, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erõtelenné? Az õ keze fel van emelve; ki Fordítja el azt?
A mely esztendõben meghalt Akház Király, akkor lõn e jövendölés.
Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verõnek vesszeje, mert a Kígyó Magvából baziliskus jõ ki, a melytõl Szárnyas Sárkány Származik.
És legelnek a szegényeknek elsõszülöttei, és a szûkölködõk Bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
Jajgass kapu, Kiálts Város! remeg egész Filisztea, mivel füst jõ észak felõl; és nem marad el seregeibõl egy sem!
És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion Alapját, és abban Bíznak népe szegényei.
