Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 16. rész
Küldjétek a föld Urának Bárányát Szelából a Pusztán át Sion Leányának hegyére.
Mert mint a Bujdosó Madár Szétszórt fészek körûl, olyanok lõnek Moáb Leányai az Arnon Gázlóin:
Adj Tanácsot, tarts ítéletet; tegyed árnyékodat délben Olyanná, mint az éjszaka, rejtsd el a kiûzötteket, és a Bujdosót ne add ki!
Lakozzanak benned menekültjeim, és Moábnak te légy oltalom a Pusztító ellen! Mert vége a Nyomorgatónak, megszünt a Pusztítás, és elfogytak a földrõl a Tapodók.
És Isten kegyelme Megerõsített egy ülõszéket, és ül azon Igazsággal Dávid Sátorában egy Bíró, Jogosság keresõje, Igazság ismerõje.
Hallottuk volt Moáb kevélységét, a felettébb kevélyét, gõgjét, kevélységét, dühét, és üres kérkedését.
Ezért jajgatni fog Moáb Moábért, minden jajgatni fog, és nyögtök Kir-Háresethnek romjain egészen megtörve.
Mert Hesbon földei Elhervadának, és Sibma szõlõjének Drága vesszõit a népek fejedelmei Levágták. Jáézerig értek azok, a Pusztát Bejárták, kacsai szétterjedtek, és a tengeren Túlnyúltak.
Ezért siratom Jáézer Siralmával Sibma szõlõjét, Megnedvesítlek könyeimmel Hesbon és Eleálé, mert szüretedrõl és Aratásodról a Víg éneklés elmaradt.
Elvétetett a Vígság és öröm a kertbõl, és a szõlõkben nem Vígadnak és nem Kiáltanak, bort Sajtókban nem nyom a Bornyomó, véget vetettem a Víg éneklésnek.
Ezért bensõm Moábért, mint a czitera Sír, és Szívem Kir-Heresért!
És lesz, hogy meg fog tetszeni, hogy Moáb a magaslaton Elfáradt, és hogy Templomába megy Imádkozni, de nem mehet!
Ez a beszéd, a melyet Szólott az Úr Moáb felõl Már régen.
És most Szól az Úr, Mondván: Három esztendõ alatt, melyek, mint a Napszámos esztendõi, Megaláztatik Moáb dicsõsége egész nagy népével együtt, és maradéka kicsiny, kevés és erõtelen lészen.
