Ésaiás próféta könyve

Ésaiásnak, Ámós Fiának beszéde, a melyet Látott Júda és Jeruzsálem felõl.

Lészen az Utolsó idõkben, hogy erõsen fog állani az Úr Házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a Halmoknál, és özönleni fognak Hozzá minden Pogányok;

És eljönnek sok népek, Mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének Házához, hogy Megtanítson minket az Õ útaira, és mi Járjunk az Õ ösvényein, mert Tanítás Sionból jõ, és Jeruzsálembõl az Úrnak beszéde;

Ki ítéletet tesz a Pogányok között, és Biráskodik sok nép felett; és Csinálnak fegyvereikbõl Kapákat, és Dárdáikból metszõkéseket, és nép népre kardot nem emel, és Hadakozást többé nem tanul.

Jákóbnak Háza! jertek Járjunk az Úrnak Világosságában!

Mert elhagytad, Uram, a Te népedet, Jákób Házát; mivel telvék napkeleti erkölcsökkel, és szemfényvesztõk, mint a Filiszteusok, és idegenek fiaival kötnek szövetséget;

És betelt földje ezüsttel és aranynyal, és nincs szere-Száma kincseinek; betelt földje lovakkal, és nincs szere-Száma szekereinek;

És betelt földje Bálványokkal, és kezeik Csinálmányának hajolnak meg, mit ujjaik Csináltak.

Ezért porba hajtatik a közember, és Megaláztatik a fõember, és meg nem Bocsátsz nékik.

Menj be a Kõsziklába, és rejtõzzél el a porba az Úr félelme elõl, és az õ Nagyságának dicsõsége elõtt.

A kevély szemû közember Megaláztatik, és a fõemberek Magassága porba hajtatik, és csak az Úr magasztaltatik fel ama napon.

Mert a seregek Urának napja eljõ minden kevély és magas ellen, és minden felemelkedett ellen, és az Megaláztatik.

És Libánon minden czédrusai ellen, a melyek magasak és felemelkedettek, s Básánnak minden Tölgyfái ellen;

Minden magas torony ellen, és minden erõs kõfal ellen;

És Társisnak minden Hajói ellen, és minden gyönyörûséges Drágaságok ellen.

És porba hajtatik a közember kevélysége, és Megaláztatik a fõemberek Magassága, és egyedûl az Úr magasztaltatik fel ama napon.

És a Bálványokat teljességel elveszti.

És bemennek a Sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba, az Úr félelme elõl és Nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

Ama napon odadobja az ember ezüst Bálványait és arany Bálványait, miket Magának Csinált, hogy azok elõtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek,

Hogy elmenjen a Sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékiba, az Úr félelme elõl és az Õ Nagyságának dicsõsége elõtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet.

Oh szünjetek meg Hát az emberben Bízni, a kinek egy lehellet van Orrában, mert Hát ugyan mire becsülhetõ õ?