Ésaiás próféta könyve

Jövendölés a tenger Pusztasága ellen. Mint szélvészek, délen Tombolók, úgy jõ a Pusztából, rettenetes földrõl.

Kemény Látás jelentetett meg nékem: a Csalárd csal, a Pusztító Pusztít. Jõjj fel Élám, Szálld meg Madai, minden õ Fohászkodásának véget vetek.

Ezért ágyékim telvék Fájdalommal, és Kínok fogtak el, mint a szülõ asszony Kínjai; gyötrõdöm Hallása miatt, és megrémültem Látása miatt.

Reszket Szívem, Iszonyúság rettent, a kedves Éjszakát remegéssé tevé nékem.

Teríts asztalt, Vigyázzon a Vigyázó, egyetek, igyatok; föl fejedelmek, kenjétek a paizst!

Mert így Szólott Hozzám az Úr: Menj és állass õrállót, a mit Lát, mondja meg.

És Látott lovas csapatot, Páros lovagokat, szamaras csapatot, tevés csapatot, és nagy figyelmesen hallgatott.

És Kiálta, mint Oroszlán: Uram, az õrtoronyban állok szüntelen napestig, és õrhelyemen állok egész Éjszakákon.

És ímé, lovas csapat jött, Páros lovagok, és Szólott és Mondá: Elesett, elesett Babilon, s isteneinek minden faragott képeit a földre Zúzták le.

Oh én cséplésem és szérûmnek fia, a mit hallottam a seregek Urától, Izráel Istenétõl, azt jelentém meg néktek!

Jövendölés Dúma ellen: Seirbõl így Kiáltnak Hozzám: Vigyázó! meddig még az éjszaka, meddig még az éj?

Szólt a Vigyázó: Eljött a reggel, az éjszaka is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, forduljatok vissza és jertek el!

A Szomjazó elé hozzatok vizet! Témá földének lakosi kenyerökkel jönnek a Bujdosó elébe.

Mert az ellenség fegyvere elõtt bujdosnak, a kivont fegyver elõtt és a felvont Kézívek elõtt és a nehéz harcz elõtt.

Mert így Szólott Hozzám az Úr: Még egy esztendõ, mely mint a béresnek esztendeje, és elvész Kédárnak minden dicsõsége;

És Kédár vitéz fiainak Kézíve Számának maradéka megkevesedik; mert az Úr, Izráel Istene Mondá.