Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 25. rész
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, Dícsérem nevedet! Mivel Csodát cselekvél, örök Tanácsaid hûség és Igazság.
Mert a Városból Kõrakást Csináltál, az erõs Városból romot, az idegenek Palotáját Olyanná tetted, hogy nincs többé Város; soha örökké meg nem épül.
Ezért Dicsõítnek téged erõs népek, erõszakos Pogányok Városai félnek téged!
Mert erõssége Voltál a gyöngének, erõssége a szegénynek Szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erõszakosok haragja olyan volt, mint a Kõfalrontó szélvész.
Mint hévséget Száraz földön, Megalázod az idegeneknek Háborgását, mint a hévség sûrû felleg miatt, megszünt a Pogányoknak éneke.
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekbõl, lakodalmat erõs Borból; velõs, kövér eledelekbõl, megtisztult erõs Borból;
S elveszi e hegyen a Fátyolt, mely Beboríta minden népeket, és a Takarót, mely befödött vala minden népségeket;
Elveszi a Halált örökre, és letörli az Úr Isten a Könyhullatást minden Orczáról, és népe Gyalázatát Eltávolítja az egész földrõl; mert az Úr Szólott.
És Szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi Vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi Vártunk, örüljünk és örvendezzünk Szabadításában!
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az õ földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy úszszék; de az Úr Megalázza kevélységét és kezei Csalárdságát;
És magas falaid erõsségét lerontja, Megalázza, a földre, porba dobja.
