Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 26. rész
Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs Városunk van nékünk, Szabadítását adta kõfal és Bástya Gyanánt!
Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
Kinek Szíve Reád Támaszkodik, megõrzöd azt teljes békében, mivel Te benned Bízik;
Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök Kõszálunk van.
Mert Meghorgasztá a magasban Lakozókat: a magas Várost, Megalázá azt, Megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
Láb tapodja azt, a szegény Lábai, a gyöngék talpai!
Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen Készíted az igaznak útját.
Mi is Vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted Után Vágyott a lélek!
Szívem Utánad Vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, Igazságot tanulnak a földnek lakosai.
Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul Igazságot, az igaz földön is Hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr Méltóságát.
Uram! magas a Te kezed, de nem Látják! de Látni Fogják, és megszégyenülnek, néped Iránt Való Buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk Kívüled; de általad Dicsõítjük neved!
A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért Látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
Megszaporítád e népet, Uram! Megszaporítád e népet, magadat Megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden Határait.
Oh Uram! a Szorongásban kerestek Téged, és halk Imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod.
Miként a terhes asszony, a ki közel a szûléshez, vajudik, Felkiált Fájdalmiban, elõtted olyanok voltunk, Uram!
Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szûltünk: Szabadulása nem lõn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének Lakói.
Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Menj be népem, menj be Szobáidba, és Zárd be Ajtóidat Utánad, és rejtsd el magad rövid Szempillantásig, Míg Elmúlik a Bús harag!
Mert ímé az Úr kijõ helyérõl, hogy Meglátogassa a föld Lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé!
