Ésaiás próféta könyve



Ésaiás könyve, 34. rész


Jõjjetek népek és Halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.

Tweet thisPost on Facebook

Mert haragszik az Úr minden népekre, és Megbúsult minden õ seregökre; Megátkozá, Halálra adta õket.


Megöltjeik temetetlen maradnak, Hulláik bûze Felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.


Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a Fügefáról a Hervadó lomb.


Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé Leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.


Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, Bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.


Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a Bikákkal, és megrészegedik földük vértõl, és poruk Borítva lesz kövérrel.

Tweet thisPost on Facebook

Mert Bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.

Tweet thisPost on Facebook

És Változnak patakjai Szurokká, és pora kénkõvé, és lészen földe égõ Szurokká.

Tweet thisPost on Facebook

Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre Pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;


És örökségûl Bírándja azt ökörbika, Sündisznó: és gém és Holló lakja azt, és Fölvonják Rá a Pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.


Nemesei nem Választanak többé Királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.

Tweet thisPost on Facebook

És fölveri Palotáit tövis, Csalán és Bogács a Bástyáit, és lesz Sakálok hajléka és struczok udvara.


És Találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet Társára Talál, csak ott nyugszik meg az éji Boszorkány és ott lel nyughelyet Magának.

Tweet thisPost on Facebook

Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül Tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok!

Tweet thisPost on Facebook

Keressétek meg majd az Úr könyvében, és Olvassátok: ezeknek egy Híjjok sem lesz, egyik a Másiktól el nem marad; mert az Õ Szája parancsolta, és az Õ lelke gyûjté össze õket!


Õ vetett sorsot köztök, és keze Osztá ki azt nékik mérõkötéllel; örökre Bírni Fogják azt, nemzetségrõl nemzetségre lakoznak abban.







This goes to iframe