Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 36. rész
És lõn Ezékiás Király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir Király Júdának minden erõs Városai ellen, és azokat megvevé.
És elküldé Assiria Királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás Királyhoz nagy sereggel, ki is Megállt a felsõ Tó Folyásánál, a Ruhamosók mezejének útján.
És kijöve Hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az Emlékíró.
És Mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így Szól a nagy Király, Assiria Királya: Micsoda bizodalom ez, melyre Támaszkodol?
Azt mondom, hogy csak Szóbeszéd az, hogy ész és erõ van Nálatok a Háborúhoz; no Hát kiben Bízol, hogy ellenem Feltámadál?
Ímé te e megtört Nádszálban Bízol, Égyiptomban, melyre a ki Támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak Királya, minden benne Bízóknak.
És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben Bízunk: vajjon nem Õ-é az, a kinek magaslatait és Oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt Mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elõtt az Oltár elõtt hajoljatok meg.
Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir Királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni Reájok.
Miképen állasz ellene egyetlen Helytartónak is, a ki legkisebb az uram Szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
És most Talán az Úr nélkûl jöttem én e földre, hogy Elpusztítsam azt? Az Úr Mondá nékem: Menj a földre, és Pusztítsd el azt!
És Mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, Szolgáidhoz Arám nyelven, mert értjük azt, és ne Zsidóul Szólj Hozzánk, e kõfalon levõ nép füle Hallatára.
És Mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te Hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kõfalon, hogy egyék ganéjokat és Igyák vizeletöket veletek együtt?!
És Odaálla Rabsaké, és Kiálta Felszóval Zsidóul, és Mondá: Halljátok a nagy Királynak, Assiria Királyának beszédit!
Ezt mondja a Király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem Szabadíthat meg titeket.
És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, Mondván: Kétségtelen Megszabadít az Úr minket, nem adatik a Város az assiriai Király kezébe!
Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria Királya: Tegyetek velem szövetséget és jõjjetek ki Hozzám, és akkor kiki ehetik szõlõjébõl és az õ Olajfájáról, és ihatja Kútjának vizét,
Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minõ a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szõlõ földére.
Rá ne szedjen titeket Ezékiás, Mondván: Az Úr Megszabadít minket! Avagy Megszabadították-é a népek istenei, kiki az õ földét Assiria Királyának kezébõl?
Hol vannak Hamáth és Árpádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? Talán bizony megmentették Samariát kezembõl?
Kicsoda e földek minden istenei között, a ki Megszabadította volna földét kezembõl, hogy az Úr Megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembõl?
Õk pedig Hallgatának, és egy Szót sem feleltek, mert a Király Parancsolá így, Mondván: Ne feleljetek néki!
Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az Emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott Ruhákban, és Hírül Adák néki a Rabsaké beszédeit.
