Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 47. rész
Szállj le és ülj a porba, Babilon szûz Leánya, ülj a földre Királyi szék nélkûl, te a Káldeusok Leánya, mert nem Hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!
Vedd a malmot és õrölj lisztet, född fel Fátyolodat, emeld föl a Hosszú Ruhát, född fel czombodat és menj át a Folyókon.
Födöztessék föl meztelenséged és Láttassék meg szemérmed; Bosszút állok és embert nem Kímélek!
Így Szól a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!
Ülj Némán és menj a sötétre, te a Káldeusok Leánya, mert nem Hívnak többé téged Országok úrnõjének!
Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertõztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök Irgalmasságot, az öregre nehéz Igát vetettél!
És ezt Mondád: Örökre úrnõ leszek! úgy hogy ezekre nem is Gondolál, és nem emlékeztél meg annak végérõl.
És most halld meg ezt, Bujálkodó, a ki Bátorságban ülsz, a ki ezt mondja Szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!
És mind e kettõ eljõ Reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jõnek el Reád, noha gazdag vagy a Varázslásban, és sok nagyon igézõ Szózatod.
Gonoszságodban Bíztál, és ezt Mondád: Nem Lát senki engem! Bölcseséged és Tudományod csalt meg téged, és ezt Mondád Szívedben: Én vagyok és nincs senki több.
Azért jõ te Reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és Romlás Sújt le Rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jõ Pusztulás Reád, nem is tudod!
No állj elõ Hát igézõ Szózatiddal és Varázslásodnak Sokaságával, a melyekkel Ifjúságodtól fogva veszõdtél, Talán Segíthetsz valamit, Talán visszariaszthatod a veszedelmet.
Tanácsaid Sokaságában Megfáradál; no álljanak elõ és tartsanak meg az égnek Vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak Napján, hogy mi jövend Reád.
Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tûz emészté meg õket, nem mentik meg életöket a Lángból, még szén sem marad belõlök melegülésre, sem körûlülhetõ Parázs!
Így Járnak azok, a kikkel veszõdtél; és a kik kereskedõ Társaid voltak Ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem Segít néked!
