Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 53. rész
Ki hitt a mi Tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?
Felnõtt, mint egy Vesszõszál Õ elõtte, és mint gyökér a Száraz földbõl, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk Reá, de nem vala ábrázata Kivánatos!
Útált és az emberektõl elhagyott volt, Fájdalmak férfia és betegség ismerõje! mint a ki elõl Orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.
Pedig betegséginket õ viselte, és Fájdalmainkat Hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és Kínoztatik Istentõl!
És õ Megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel Gyógyulánk meg.
Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk: de az Úr Mindnyájunk vétkét õ Reá veté.
Kínoztatott, pedig Alázatos volt, és Száját nem nyitotta meg, mint Bárány, mely Mészárszékre vitetik, és mint juh, mely Megnémúl az õt Nyírõk elõtt; és Száját nem nyitotta meg!
A Fogságból és ítéletbõl ragadtatott el, és Kortársainál ki gondolt arra, hogy Kivágatott az élõk földébõl, hogy népem bûnéért lõn rajta vereség?!
És a gonoszok közt adtak Sírt néki, és a gazdagok mellé jutott Kínos Halál Után: pedig nem cselekedett Hamisságot, és álnokság sem Találtatott Szájában.
És az Úr akarta õt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatúl adja, magot Lát, és napjait Meghosszabbítja, és az Úr akarata az õ keze által Jó szerencsés lesz.
Mert lelke szenvedése Folytán Látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz Szolgám sokakat Megigazít, és vétkeiket õ viseli.
Azért részt osztok néki a nagyokkal, és Zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét Halálra adta, és a bûnösök közé Számláltatott; pedig õ sokak bûnét Hordozá, és a bûnösökért Imádkozott!
