Ésaiás próféta könyve
Ésaiás könyve, 63. rész
Ki ez, ki jõ Edomból, veres Ruhákban Boczrából, a ki ékes öltözetében, ereje Sokaságában büszke? Én, a ki Igazságban Szólok, elégséges vagyok a Megtartásra.
Miért veres öltözeted, és Ruháid, mint a Bornyomó Ruhái?
A Sajtót egyedûl tapostam, és a népek közûl nem volt velem senki, és megtapodtam õket Búsulásomban, és széttapostam õket haragomban: így frecscsent vérök Ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem.
Mert Bosszúállás napja volt Szívemben, és Megváltottaim esztendeje eljött.
Körûltekinték és nem vala Segítõ, s álmélkodám és nem vala Gyámolító, és Segített nékem karom, és haragom Gyámolított engem!
És megtapodtam népeket Búsulásomban, és Megrészegítém õket haragomban, és Ontám a földre véröket!
Az Úrnak kegyelmességeirõl emlékezem, az Úr dicséreteirõl mind a szerint, a mit az Úr velünk cselekedett; az Izráel Házához Való sok Jóságáról, a melyet velök cselekedett irgalma és kegyelmének Sokasága szerint.
És õ Mondá: Bizony az én népem õk, fiak, a kik nem hazudnak; és lõn nékik Megtartójok.
Minden szenvedésöket Õ is szenvedte, és Orczájának angyala Megszabadítá õket, szerelmében és kegyelmében Váltotta Õ meg õket, fölvette és Hordozá õket a régi idõk minden napjaiban.
Õk pedig engedetlenek voltak és Megszomoríták szentségének lelkét, és õ ellenségükké lõn, hadakozott ellenök.
S megemlékezék népe a Mózes régi Napjairól: hol van, a ki õket Kihozá a tengerbõl Nyájának Pásztorával? hol van, a ki belé Adá az õ szentséges lelkét?
Ki Mózes Jobbján Járatá dicsõségének Karját, a ki a vizeket ketté Választá elõttök, hogy Magának örök nevet szerezzen?
Ki Járatá õket mélységekben, mint a lovat a Síkon, és meg nem botlottanak!
Mint a barom, a mely völgybe Száll Alá, nyugodalomba vitte õket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicsõ nevet szerezz!
Tekints Alá az égbõl, és nézz le szentséged és dicsõséged Hajlékából! Hol van Buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek Dobogása és irgalmad Megtartóztatják magokat én tõlem!
Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, Megváltónk, ez neved öröktõl fogva.
Miért engedél eltévelyedni minket útaidról, oh Uram! miért Keményítéd meg Szívünket, hogy ne féljünk tégedet? Térj meg Szolgáidért, örökséged nemzetségeiért!
Kevés ideig Bírta szentségednek népe földét, ellenségink Megtapodták szent helyedet.
Olyanok lettünk, mint a kiken eleitõl fogva nem Uralkodtál, a kik felett nem neveztetett neved.
