Jeremiás próféta könyve
Jeremiás könyve, 12. rész
Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen ezért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? Miért vannak békességben Mindnyájan a hûtelenkedõk?
Beplántálod õket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az õ Szájokhoz, de Távol vagy az õ Szívöktõl!
Engem pedig ismersz te, Uram! Látsz engem, és Megvizsgáltad Irántad Való érzésemet: Szakítsd külön õket, mint a Mészárszékre Való juhokat, és Készítsd õket a megölésnek Napjára!
Meddig Gyászoljon a föld, és meddig Száradjon el minden fû a mezõn? A benne Lakók Gonoszsága miatt pusztul el barom és Madár; mert azt Mondják: Nem Látja meg a mi végünket!
Hogyha gyalogokkal futsz, és Elfárasztanak téged: Mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy Bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán Hullámai között?
Bizony még a te Atyádfiai és a te Atyádnak Háznépe is: õk is hûtlenûl Bántak veled; õk is tele, torokkal Kiabáltak Utánad! Ne higyj nékik, még ha szépen beszélgetnek is veled!
Elhagytam Házamat; ellöktem örökségemet, ellenségének kezébe adtam azt, a kit lelkem szeret.
Az én örökségem Olyanná lett Hozzám, mint az Oroszlán az erdõben; Ordítva Támadt ellenem; ezért gyûlölöm õt.
Tarka Madár-é az én örökségem nékem? Nem gyûlnek-é ellene madarak mindenfelõl? Jõjjetek, seregeljetek össze mind ti mezei vadak; siessetek az evésre!
Sok Pásztor Pusztította az én szõlõmet, taposta az én Osztályrészemet; az én Drága örökségemet sivatag Pusztává tették!
Pusztává tették, felém Sír, mint puszta! Elpusztíttatik az egész föld, mert nincs senki, a ki eszére térjen.
A Pusztában levõ minden magaslatra Pusztítók érkeznek, mert az Úr fegyvere emészt a föld egyik szélétõl a föld Másik széléig; senkinek sem lesz békessége.
Búzát vetettek és tövist aratnak; Fáradnak, de nem boldogulnak, és szégyent vallotok a ti jövedelmetekkel az Úr Haragjának Búsulása miatt.
Ezt mondja az Úr minden én gonosz szomszédom felõl, a kik Hozzányúlnak az én örökségemhez, a melyet örökségûl adtam az én népemnek, Izráelnek: Ímé, én Kigyomlálom õket az õ földükbõl, és Júda Házát is Kigyomlálom közülök!
És Azután, ha majd Kigyomlálom õket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom õket, kit-kit az õ örökségébe, és kit-kit az õ földére.
És ha Megtanulják az én népemnek utait, és az én nevemre esküsznek ilyen Módon: Él az Úr! a mint Megtanították népemet megesküdni a Baálra: akkor felépülnek majd népem között.
Ha pedig nem hallgatnak meg, akkor bizony Kigyomlálom azt a népet, és elvesztem, azt mondja az Úr.
