Jeremiás próféta könyve
Jeremiás könyve, 14. rész
Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak Szólott a Szárazság felõl:
Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem Kiáltása Felszáll.
Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket Vízért: elmennek a Kútakig, nem Találnak vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és befedik fejöket.
A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett esõ a földön, szégyenkeznek a Szántóvetõk, és befedik fejöket.
Még a szarvas-üszõ is megellik a mezõn, és ott hagyja Fiát, mert nincsen fû.
A vadszamarak pedig a Sziklához állanak, levegõ Után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fû.
Ha bûneink ellenünk Tanúskodnak: cselekedjél Uram a te nevedért, mert temérdek a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!
Izráel reménysége, Megszabadítója a Nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli Szállásra tér be?
Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud Segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedrõl neveztetünk; ne hagyj el minket!
Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda Futkározni, Lábaikat meg nem Tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte õket. Most megemlékezik az õ bûnökrõl, és vétkeikért Megfenyíti õket.
És Mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az õ Javára.
Mikor bõjtölnek, én meg nem hallgatom Kiáltozásukat, és ha Égõáldozatot vagy Ételáldozatot Készítenek, nem lesznek kedvesek elõttem; sõt fegyverrel, éhséggel és Döghalállal irtom ki õket.
És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a Próféták Mondják vala nékik: Fegyvert nem Láttok, éhség sem lesz rajtatok, sõt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
És monda az Úr nékem: Hazugságot Prófétálnak a Próféták az én nevemben; nem küldtem õket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug Látomást, Varázslást, Hiábavalóságot és Szívbeli Csalárdságot jövendölnek néktek.
Azért ezt mondja az Úr a Próféták felõl, a kik az én nevemben Prófétálnak, holott én nem küldtem õket és mégis azt Mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a Próféták!
A nép pedig, a melynek õk Prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem Utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse õket, õket és feleségeiket, fiaikat és Leányaikat; így Zúdítom Rájok Gonoszságukat!
Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy Rontással rontatott meg a szûz, az én népemnek Leánya, igen Fájdalmas vereséggel.
Ha kimegyek a mezõre, Hát ímé fegyver által Levágottak; ha bemegyek a Városba, Hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony Próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!
Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért vertél úgy meg, hogy semmi Orvosságunk se legyen? Békességet Vártunk, de nincs semmi Jó; és Gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!
Ismerjük Uram a mi Gonoszságainkat, Atyáink bûnét; bizony vétkeztünk ellened!
Ne vesd meg a te nevedért; ne Gyalázd meg a te dicsõségednek székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk Való szövetségedet!
Vannak-é a Pogányok Bálványai között, a kik esõt adhatnak? És ad-é Záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é Bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!
