Jeremiás próféta könyve
Jeremiás könyve, 15. rész
És monda az Úr nékem: Ha Mózes és Sámuel állanának is elõttem, nem hajolna lelkem e néphez: küldd ki az Orczám elõl, hadd menjenek!
Ha pedig ezt Mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így Szól az Úr: A ki Halálra Való, Halálra; a ki fegyverre Való, fegyverre; a ki éhségre Való, éhségre, és a ki Fogságra Való, Fogságra.
Mert négyfélével Támadok Reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, hogy gyilkoljon, Kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és Pusztítsanak.
Bújdosókká teszem õket e földnek minden Országában Manasséért, Ezékiásnak, Júda Királyának Fiáért, azok miatt, a miket õ Jeruzsálemben cselekedett.
Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki Vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: Jól vagy-é?
Te Elhagytál engem, azt mondja az Úr, Másfelé Jártál; azért Kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; bele Fáradtam a Szánakozásba!
Elszórom õket Szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.
Özvegyei Számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; Pusztítót viszek Reájok, az Ifjúság Anyjára délben; Bocsátok Reája nagy hirtelen észveszést és rettentéseket.
Elsenyved, a ki hét Fiút szûl; kileheli lelkét; lehanyatlik az õ napja, mikor még nappal volna; megszégyenûl és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az õ ellenségeik elõtt, azt mondja az Úr!
Jaj nékem Anyám, mert versengés Férfiává és az egész föld ellen perlekedõ Férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: mégis Mindnyájan szidalmaznak engem!
Monda az Úr: Avagy nem Jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem-é, hogy ellenséged a baj idején és Nyomorúság idején kérni fog téged?
Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?
Vagyonodat és kincseidet Rablónak adom, nem pénzért, hanem a te mindenféle vétkedért, minden Határodban.
És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, a melyet nem ismersz, mert haragomnak tüze felgerjedt, Lángra Gyúlt ellenetek!
Te tudod, Uram! Emlékezzél meg Rólam és tekints Reám, és állj Bosszút értem üldözõimen; a te haragodnak Halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek Gyalázatot!
Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömemre Váltak nékem és Szívemnek Vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!
Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedûl ültem, mert Bosszúsággal töltöttél el engem.
Miért lett szünetlenné az én Fájdalmam, és Halálossá, Gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, Csalóka patak!
Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is Visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha Elválasztod a Jót a Hitványtól, Olyanná leszel, mint az én Szájam. Õk térjenek meg te Hozzád, de te ne térj õ Hozzájok!
És e nép ellen erõs Érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem gyõzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és Megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!
És Megszabadítlak téged a gonoszok kezeibõl, és kimentelek téged a Hatalmaskodók Markából.
