Jeremiás próféta könyve
Jeremiás könyve, 18. rész
Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, Mondván:
Kelj fel és menj le a fazekasnak Házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
Lemenék azért a fazekas Házába, és ímé õ edényt Készít vala a korongon.
És elromla az edény, a melyet õ Készít vala és a mely mint anyag volt a fazekas kezében, és azonnal Más edényt Készíte belõle, a mint a fazekas jobbnak Látta Megkészíteni.
És Szóla az Úr nékem, Mondván:
Vajjon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel Háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel Háza!
Hogyha Szólok egy nép ellen és Ország ellen, hogy Kigyomlálom, megrontom és elvesztem;
De megtér az a nép az õ Gonoszságából, a mely ellen Szólottam: én is Megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.
És hogyha Szólok a nép felõl és Ország felõl, hogy Felépítem, beültetem;
De a gonoszt cselekszi elõttem, és nem hallgat az én Szómra: akkor Megbánom a Jót, a melylyel vele Jót tenni akartam.
Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, Mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet Készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és Jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!
Õk pedig azt Mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai Után megyünk, és Mindnyájan a mi gonosz Szívünk Hamisságát cselekeszszük.
Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel Leánya!
Elhagyja-é a mezõség Szikláját a Libanon hava? Vajjo n Kiszáríthatók-é a Felfakadó, csörgedezõ, Hullámzó vizek?
Ám az én népem elfeledkezett Rólam; a Hiábavalónak áldozik; Elcsábították õket az õ útaikról, az õsrégi Nyomról, hogy ösvényeken, Járatlan úton Járjanak;
Hogy Pusztasággá tegyem földjüket, örökös Csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, Elálmélkodjék és fejét Csóválja.
Mint keleti szél Szórom szét õket az ellenség elõtt, Háttal és nem arczczal nézek Reájok az õ Pusztulásuk Napján.
Õk pedig Mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a Paptól, sem a Tanács a bölcstõl, sem az ige a Prófétától! Jertek el és verjük meg õt nyelvvel, és ne hallgassunk egy Szavára sem!
Figyelmezz Reám Uram, és az én pereseimnek Szavát is halld meg!
Hát roszszal fizetnek-é a Jóért, hogy õk vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Elõtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy Elfordítsam Rólok haragodat.
Azért juttasd fiaikat éhségre és Hányd õket fegyver hegyére, hogy legyenek az õ asszonyaik Magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek Halál Martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.
Kiáltás hallattassék Házaikból, mikor sereggel törsz Reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tõrt vetettek Lábaimnak.
Te pedig Uram, tudod minden ellenem Való gyilkos Szándékukat; ne kegyelmezz meg bûneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket Orczád elõl, hanem veszni Valók legyenek elõtted; a te haragod idején Bánj el velök!
