Jeremiás próféta könyve

Ezt mondja az Úr: Menj Alá a Júda Királyának Házába, és beszéld el ezeket:

És ezt mondd: Halld meg az Úr Szavát, Júda Királya, a ki a Dávid Királyi székében ülsz, te és a te Szolgáid, és a te néped, a kik Bejártok e kapukon!

Ezt mondja az Úr: Tegyetek ítéletet és Igazságot, és mentsétek meg a nyomorultat a Nyomorgató kezébõl! A jövevényt, árvát és özvegyet pedig ne Nyomorgassátok és rajta ne erõszakoskodjatok, és ártatlan vért e helyen ki ne ontsatok.

Mert ha ezt cselekszitek, akkor Királyok mennek be e Háznak kapuin, a kik a Dávid székébe ülnek, szekereken és lovakon menvén õ, az õ Szolgái és az õ népe.

Ha pedig nem hallgattok e Szókra, én magamra esküszöm, azt mondja az Úr, hogy elpusztul e Ház.

Mert így Szól az Úr a Júda Királyának Házához: Ha Gileád Volnál nékem és a Libánon feje: mégis Elpusztítlak téged, mint a Városokat, a melyekben nem laknak.

És Felkészítem ellened a Rablókat, mindeniket az õ fegyverével, és Kivágják a te Válogatott czédrusaidat, és a tûzre vetik.

És sok nép megy át e Városon, és ezt Mondják Egymásnak: Miért Mívelte az Úr ezt e nagy Várossal?

És ezt Mondják: Azért, mert Elhagyták az Úrnak, az õ Istenöknek frigyét, és az idegen istenek elõtt borultak le és azoknak Szolgáltak.

Mert ezt mondja az Úr Sallum felõl, Jósiásnak, a Júda Királyának fia felõl, a ki uralkodik az õ atyja, Jósiás helyett: A ki kimegy e helybõl, nem tér többé ide vissza.

Hanem a helyen, a Hová Rabságra vitték, ott hal meg, és e földet nem Látja többé.

Jaj annak, a ki hamisan Építi Házát, Felházait pedig álnokul; a ki az õ Felebarátjával ingyen Szolgáltat, és Munkájának bérét néki meg nem adja.

A ki ezt mondja: Nagy Házat Építek magamnak és Tágas Felházakat, és ablakait Kiszélesíti és Czédrusfával béleli meg és megfesti Czinóberrel.

Király vagy-é azért, hogy czédrus Után Kivánkozol? A te Atyád nem evett és ivott-é? De Igazságot és Méltányosságot cselekedett, azért Jó dolga volt.

Igazságosan ítélte a szegényt és a nyomorultat, azért Jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felõlem? azt mondja az Úr!

De a te szemeid és Szíved csak a te nyereségedre Vágynak, és az ártatlan vérére, és Ragadozásra és erõszak elkövetésére.

Azért ezt mondja az Úr Joákimnak, Jósiás, Júda Királya Fiának: Nem Siratják õt: Jaj Atyám! Jaj Húgom! nem Siratják õt: Jaj uram! Jaj az õ dicsõségének.

Úgy temetik el, mint a szamarat, Kivonják és elvetik Jeruzsálem kapuin kivûl!

Menj fel a Libánonra és Kiálts, és a Básánon emeld fel Szódat, és Kiálts az Abarimról, mert szeretõid mind tönkre jutottak.

Szóltam néked, mikor Jól volt dolgod, de ezt mondottad: Nem hallom. Ifjúságodtól fogva ez a te Szokásod, hogy nem hallgattad az én Szómat!

Minden Pásztorodat szél emészti meg, és a szeretõid Rabságra mennek: akkor szégyent vallasz majd és pironkodol minden Gonoszságodért.

Te, a ki a Libánonon lakozol, a Czédrusfákon fészkelsz: hogy fogsz majd nyögni, mikor Fájdalmak lepnek meg, a gyermekszülõ Vajudása?

Élek én, azt mondja az Úr, hogy ha Kóniás, Joákimnak, a Júda Királyának fia pecsétgyûrû volna is az én jobbkezemben: Mindazáltal onnan Lerántanálak.

És odaadlak téged a te lelked keresõinek kezébe, és azoknak kezébe, a kiknek tekintetétõl félsz, és Nabukodonozornak, a babiloni Királynak kezébe és a Káldeusoknak kezébe.

És elvetlek téged és a te Anyádat, a ki szûlt téged, idegen földre, a melyben nem születtetek, és ott haltok meg.

És nem jõnek vissza arra a földre, a melyre az õ lelkök visszajõni Kivánkozik.

Avagy útálatos és elromlott edény-é ez a Férfiú, ez a Kóniás, avagy oly edény-é, a melyben semmi gyönyörûség nincsen? Miért lökték el õt és az õ Magvát, és Dobták olyan földre, a melyet õk nem ismernek?

Föld, föld, föld! halld meg az Úrnak Szavát!

Ezt mondja az Úr: Írjátok fel ezt a Férfiút, mint gyermektelent, mint olyan embert, a kinek nem lesz Jó elõmenetele az õ idejében; mert senkinek, a ki az õ Magvából a Dávid székében ül, nem lesz Jó állapotja, és nem uralkodik többé Júdában.