Jeremiás próféta könyve

Az a beszéd, a mely lõn Jeremiáshoz az egész Júda népe felõl, Joákim negyedik esztendejében; a ki fia vala Jósiásnak, a Júda Királyának, az elsõ esztendejében Nabukodonozornak a babiloni Királynak;

A melyet Szóla Jeremiás Próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden Lakosához, Mondván:

Jósiásnak tizenharmadik esztendejétõl fogva, a ki fia vala Amonnak, a Júda Királyának, e napig (vagyis Huszonhárom esztendõ óta) Szóla az Úr nékem, és Szólottam én néktek, Jó reggel Szóltam, de nem Hallgattátok.

Ezt Mondták: Térjetek meg Már Mindnyájan a ti gonosz útaitokról és a ti gonosz cselekedeteikbõl, hogy lakhassatok a földön, a melyet az Úr adott néktek és a ti Atyáitoknak öröktõl fogva örökké.

És ne Járjatok idegen istenek Után, hogy Szolgáljatok nékik és Imádjátok õket, és ne ingereljetek fel engem a ti kezeitek Munkájával, hogy veszedelmet ne hozzak Rátok.

De nem hallgattatok Reám, azt mondja az Úr, hogy felingereljetek engem a ti kezeitek Munkájával a ti veszedelmetekre.

Azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Mivelhogy nem hallgattatok az én beszédemre:

Ímé, kiküldök én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni Királyt, az én Szolgámat, és behozom õket e földre és ennek Lakóira és mind e körûl Való nemzetekre, és elveszem õket és Csudává és szörnyûséggé teszem õket és Örökkévaló Pusztasággá.

És elveszem tõlök az öröm Szavát, a Vígasság Szavát, a võlegény Szavát és a menyasszony Szavát, a malmok zörgését és a szövétnek Világosságát.

És ez egész föld Pusztasággá és Csudává lészen, és e nemzetek a babiloni Királynak Szolgálnak hetven esztendeig.

És mikor eltelik a hetven esztendõ, Meglátogatom a babiloni Királyon és az õ népén az õ álnokságukat, azt mondja az Úr, és a Káldeai földön, és Örökkévaló Pusztasággá teszem azt.

És végbeviszem azon a földön mindazokat, a miket Szóltam felõle, mindazt, a mi megvan írva e könyvben, a melyet Prófétált Jeremiás az összes nemzetek felõl.

Mert õ rajtok is uralkodnak majd sok nemzetek és nagy Királyok, és megfizetek nékik az õ cselekedeteik szerint és az õ kezeiknek Munkája szerint.

Mert ezt mondotta az Úr, Izráelnek Istene nékem: Vedd el kezembõl e harag Borának Poharát, és itasd meg vele mindama nemzeteket, a kikhez én küldelek téged.

Hogy igyanak, részegüljenek meg és bolondoskodjanak a fegyver miatt, a melyet én közéjök Bocsátok.

És elvevém a Pohárt az Úr kezébõl, és Megitatám mindama nemzeteket, a kikhez külde engem az Úr;

Jeruzsálemet és Júda Városait, az õ Királyait és fejedelmeit, hogy Pusztasággá, Csudává, szörnyûséggé és átokká tegyem õket, a mint e mai napon van:

Faraót, Égyiptom Királyát, az õ Szolgáit és fejedelmeit és minden õ népét,

És minden egyveleg népet, és az Úz földének minden Királyát, és a Filiszteusok földének minden Királyát és Askalont, Gázát, Akkaront és Azótusnak maradékait,

Edomot, Moábot és az Ammon fiait,

És Tírusnak minden Királyát és Szidonnak minden Királyát és a szigeteknek minden Királyát, a kik Túl vannak a tengeren,

Dedánt és Témánt és Búzt és mindazokat, a kik Lenyírott üstökûek,

És Arábiának minden Királyát és az egyveleg nép minden Királyát, a kik a Pusztában laknak,

És Zimrinek minden Királyát és Elámnak minden Királyát és a Médusok minden Királyát,

És északnak minden Királyát, mind a Közelvalókat, mind a Távolvalókat, egyiket a Másikra, és a földnek minden Országát, a melyek e föld Színén vannak; Sésák Királya pedig ezek Után iszik.

Azért ezt mondd nékik: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Igyatok és részegüljetek meg, Okádjatok és hulljatok el, és fel ne keljetek a fegyver elõtt, a melyet én küldök közétek.

És ha majd a te kezedbõl nem Akarják elvenni a Pohárt, hogy igyanak belõle: ezt mondd nékik: Így Szól a Seregek Ura: Meg kell innotok.

Mert ímé, a Város ellen, a mely az én nevemrõl neveztetik, az ellen veszedelmet Indítok, ti pedig egészen megmenekültök-é? Nem menekesztek, mert én fegyvert hozok e földnek minden Lakosára, azt mondja a Seregek Ura,

Te pedig Prófétáld meg nékik mind e Szókat, és ezt mondd nékik: Az Úr a Magasságból harsog, és az õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva harsog az õ Házára, riogatva Kiált, mint a Szõlõtaposók, e föld minden lakosa ellen.

Elhat e Harsogás a földnek végére, mert pere van az Úrnak a Pogányokkal, õ minden testnek ítélõ Birája, a hitetleneket fegyverre veti, azt mondja az Úr.

Így Szól az Seregek Ura: Ímé, veszedelem indul egyik nemzettõl Másik nemzetre, és nagy szélvész Támad a föld széleitõl.

És azon a napon az Úrtól Levágatnak a föld egyik végétõl fogva a föld Másik végéig; nem sirattatnak meg, és össze sem hordatnak, és el sem temettetnek, olyanok lesznek a földnek szinén, mint a ganéj.

Jajgassatok Pásztorok, és Kiáltsatok, és heverjetek a porban, ti vezérei a Nyájnak, mert eljön a ti megöletéseteknek és Szétszóratástoknak ideje, és elhullotok, noha Drága edények vagytok.

És nincs Hová futniok a Pásztoroknak, és menekülniök a Nyáj vezéreinek.

Hallatszik a Pásztorok Kiáltozása és a Nyáj vezéreinek Jajgatása, mert Elpusztította az Úr az õ legeltetõ helyöket.

Elpusztultak a békességes legeltetõ helyek az Úr felgerjedt haragja miatt.

Elhagyta azokat, mint az Oroszlán az õ Barlangját, mert Pusztasággá lett az õ földjök a zsarnoknak dühe miatt és az õ felgerjedt haragja miatt.