Jeremiás próféta könyve

És Jojákimnak, a Jósiás Fiának, Júda Királyának negyedik esztendejében is Szóla az Úr Jeremiásnak, Mondván:

Végy elõ egy könyvet, és mind írd belé a Szókat, a miket én Szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a Naptól fogva, a melyen Szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig.

Hátha meghallja a Júda Háza mindazokat a veszedelmeket, a melyeket én néki szerezni Szándékozom, hogy kiki megtérjen az õ gonosz útáról, és Megbocsássam az õ bûnöket és vétköket.

És Elõhívá Jeremiás Bárukot, a Néria Fiát, és Megírá Báruk a Jeremiás Szája Után a könyvbe mindama Szókat, a melyeket az Úr Szólott vala néki.

Azért te menj be, és a könyvbõl, a melyet az én Számból írtál, olvasd el az Úrnak szavait a népnek Hallatára az Úrnak Házában bõjti napon, és az egész Júdának Hallatára, a kik felgyûlnek az õ Városaikból, olvasd el nékik.

Hátha az Úr elé Száll könyörgésük, és mindenki megtér az õ gonosz útáról, mert nagy az Úr haragja és Felháborodása, a melylyel Szólott az Úr e nép ellen!

Báruk pedig, a Néria fia, mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás Próféta megparancsolta vala, Elolvasván a könyvbõl az Úrnak Szavát, az Úrnak Házában.

Ez Jojákimnak a Jósiás Fiának, Júda Királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik Hónapban bõjtre Hívták fel az Úr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, a mely Júda Városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.

És Elolvasá Báruk a könyvbõl Jeremiás beszédeit az Úr Házában Gamáriának, az írástudó Sáfán Fiának Szobájában a felsõ pitvarban, az Úr Háza új Kapujának Nyílásában az egész nép Hallatára.

És Hallá Mikeás, Gamariának, a Sáfán Fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvbõl.

És leméne a Király Házába az írástudó Szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a fõemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi fõember is.

És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, a melyeket hallott vala a könyvbõl, mikor Olvasá Báruk a nép Hallatára.

Azért elküldék mind a fõemberek Jéhudit, a ki Natániának fia vala, a ki Selémiának fia vala, a ki Kusinak fia vala, Bárukhoz, Mondván: A könyvet, a melybõl Olvastál a nép Hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk a Néria fia a könyvet, és elméne Hozzájok.

És Mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk Hallatára, és Elolvasá Báruk fülök Hallatára.

És mikor Meghallák mind e Szókat, megrettenve tekintettek Egymásra, és Mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e Szókat a Királynak.

Bárukot pedig kérdezék, Mondván: Jelentsd meg csak nékünk, Mimódon írtad mind e Szókat az õ Szájából?

És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e Szókat, én pedig Beírtam e könyvbe Tintával.

És Mondának a fõemberek Báruknak: Menj el, rejtõzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.

És elmenének a Királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának Szobájában) és Elmondák mind e Szókat a Király Hallatára.

És elküldé a Király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért Elhozá azt az írástudó Elisámának Szobájából, és Elolvasá azt Jéhudi a Király Hallatára és mindama fõemberek Hallatára, a kik a Király elõtt állnak vala.

A Király pedig a téli Házban ül vala a kilenczedik Hónapban, és a tûz ég vala elõtte.

És mikor Jéhudi Három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tûzbe Hajítá, a mely a tûzhelyen vala, Mígnem az egész könyv megége a tûzben, a mely a tûzhelyen vala.

Nem rettentek meg, sem Ruhájokat nem Szaggatták meg a Király és valamennyi Szolgája, a kik Hallják vala mind e Szókat.

Sõt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a Királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata Rájok.

Hanem Meghagyá a Király Jerákmeélnek a Hammélek Fiának, és Sérajának az Azriel Fiának, hogy Fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás Prófétát, de az Úr elrejté õket.

Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, Miután a Király megégette vala a könyvet és a beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás Szájából írt vala, Mondván:

Térj vissza, végy magadnak Más könyvet, és írd bele mind az elébbi Szókat, a melyek az elébbi könyvben Valának, a melyet Jojákim, a Júda Királya megégetett.

És Jojákimnak, a Júda Királyának mondd meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet, Mondván: Miért írtál ilyen Szókat bele: Bizonyosan eljõ a babiloni Király, és elveszti e földet, és Kipusztít belõle embert és állatot?

Azért ezt mondja az Úr Jojákim felõl, a Júda Királya felõl: nem lesz néki, a ki a Dávid székébe üljön, és az õ holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.

És megbüntetem õt, és az õ Magvát, és az õ Szolgáit az õ bûneikért, és Rájok Bocsátom és a Jeruzsálembeli Polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyrõl Szólottam nékik, de nem hallgattak meg.

Azért Más könyvet võn Jeremiás, és Adá azt Báruknak az írástudó Néria Fiának, és Beírá abba a Jeremiásnak Szájából minden Szavát annak a könyvnek, a melyet Jojákim, a Júda Királya megégetett vala a tûzben. És több dolgot is írának bele, Hasonlókat az elébbiekhez.