Jeremiás próféta könyve

De Meghallá Safátiás Mattánnak fia, és Gedáliás Passúrnak fia, és Jukál a Selémiás fia, és Passúr a Melékiás fia a Szókat, a melyeket Szólott vala Jeremiás az egész népnek, Mondván:

Ezt mondja az Úr: A ki megmarad e Városban, meghal fegyver miatt, éhség miatt és Döghalál miatt, a ki pedig kimegy a Káldeusokhoz, él, és az õ élete nyereség lesz néki és él.

Ezt mondja az Úr: Bizonynyal a babiloni Király seregének kezébe adatik e Város, és beveszi azt.

És Mondának a fejedelmek a Királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert Megerõtleníti a vitézek kezeit, a kik megmaradtak a Városban, és az egész nép kezeit, hogy efféle Szókat Szól nékik, mert ez az ember nem a nép Megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére.

És monda Sedékiás Király: Ám a ti kezetekben van, mert a Király semmit sem tehet ellenetekre.

Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak, a Hammélek Fiának vermébe, a mely a tömlöcz Pitvarában vala; és Lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem Víz vala, hanem Sár, és beesék Jeremiás a Sárba.

És meghallotta Ebed-Melek, a szerecsen, a ki udvari szolga vala (õ pedig a Király Házában vala), hogy Jeremiást a verembe vetették, a Király pedig a Benjámin-kapuban ül vala.

Uram, Király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, a mit Jeremiás Prófétával cselekedtek, a kik õt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert nem lesz Ezután semmi kenyér e Városban.

Parancsola azért a Király Ebed-Meleknek, a szerecsennek, Mondván: Végy magadhoz innét harmincz embert, és vedd fel Jeremiás Prófétát a verembõl, mielõtt meghalna.

Võn azért Ebed-Melek Magához harmincz embert, és beméne a Király Házába, a Kincstartó Ház Alá, és hoza onnét régi ruhadarabokat és elszakadozott Posztókat, és Alábocsátá azokat Jeremiásnak köteleken a verembe.

És monda Ebed-Melek, a szerecsen, Jeremiásnak: Tedd a régi és elszakadozott ruhadarabokat Hónod Alá, a kötelek Alá; és úgy cselekedék Jeremiás.

Kivonák azért Jeremiást köteleken és Kihozák õt a verembõl, és lakék Jeremiás a tömlöcz Pitvarában.

Elkülde pedig Sedékiás Király, és Magához Hozatá Jeremiás Prófétát a harmadik Ajtóig, mely vala az Úrnak Házában, és monda a Király Jeremiásnak: Téged valamirõl kérdelek, semmi Tagadást benne ne tégy!

Monda pedig Jeremiás Sedékiásnak: Ha megjelentem néked, avagy nem bizonyosan megölsz-é engem? és ha Tanácsot adok, nem hallgatsz Rám.

És megesküvék Sedékiás Király Jeremiásnak titkon, Mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket, hogy nem öllek meg és nem adlak azoknak az embereknek kezébe, a kik keresik a te lelkedet!

Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ha kimégy a babiloni Király fejedelmeihez, él a te lelked, és e Város nem égettetik meg tûzzel, hanem élsz te és a te Házad népe.

Ha pedig nem mégy ki a babiloni Király fejedelmeihez, akkor e Város a Káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tûzzel, te sem szaladsz el kezökbõl.

Monda Sedékiás Király Jeremiásnak: Félek én a Júdabeliektõl, a kik átszöktek a Káldeusokhoz, Hátha azok kezébe adnak engem, és Csúfoskodnak rajtam!

És monda Jeremiás: Nem adnak; kérlek, halld meg az Úrnak Szavát, a melyet én mondok néked, és Jó dolgod lesz, és él a te lelked.

Ha pedig te kimenni nem akarsz: ez a Szó, a melyet megjelentett nékem az Úr:

Ímé, minden asszony, a ki megmaradt vala a Júda Királyának Házában, kivitetik a babiloni Király fejedelmeihez; és ezt Mondják azok, hogy megcsaltak téged és erõt vettek rajtad a te Jóakaró embereid, a te Lábaid most beragadtak a Sárba, õk pedig visszafordultak.

Azért minden feleségedet és gyermekedet kiviszik a Káldeusoknak, te sem menekedel meg kezökbõl, hanem megfogatol a babiloni Király kezével, és e Várost felégeti tûzzel.

Monda pedig Sedékiás Jeremiásnak: Senki se tudjon e Szókról, és nem halsz meg!

Ha Meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled, és eljõnek Hozzád és ezt Mondják néked: Mondd meg csak nékünk, mit beszéltél a Királynak, ne tagadj el Abból tõlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a Király?

Ezt mondd nékik: Alázatosan könyörgék a Királynak, hogy ne vitessen vissza Jónatán Házába, hogy meg ne haljak ott.

És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz és megkérdék õt, és egészen úgy felele nékik, a mint a Király parancsolta vala: és Hallgatással elmenének tõle, mert nem Hallották vala a beszédet.

És ott marada Jeremiás a tömlöcz Pitvarában mind a napig, a melyen bevevék Jeruzsálemet, és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet.