Jeremiás próféta könyve

Az a Szózat, a melyet az Úr Szóla Jeremiásnak, Miután Nabuzáradán, a Poroszlók feje Elbocsátá õt Rámából. Mikor elvitte vala õt, õ is Lánczokkal vala megkötözte a Jeruzsálemi és Júdai mindenféle foglyok között, a kik Babilonba vitetnek vala.

És a Poroszlók feje elvivé Jeremiást, és monda néki: Az Úr, a te Istened rendelte ezt a büntetést e hely ellen.

És Ráhozta és megcselekedte az Úr, a mint megmondotta vala. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok az õ Szavára, azért teljesedett be ti rajtatok e dolog.

Mostan azért ímé, én téged ma Megszabadítalak a Láncztól, a mely a te kezeiden van; ha tetszik néked Babilonba jõnöd, jõjj velem, nékem pedig gondom lesz Reád, ha pedig nem tetszik néked, hogy eljõjj velem Babilonba, maradj itt. Ímé, az egész föld elõtted van, a hova jobbnak és helyesebbnek Látszik menned, menj oda.

(De õ még nem tér vala vissza.) Vagy menj vissza Gedáliáshoz, Ahikámnak, Sáfán Fiának Fiához, a kit a babiloni Király Tiszttartóvá tett Júda Városaiban, és Lakjál vele a nép között, vagy Akárhová tetszik menned, oda menj. És ada a Poroszlók feje néki étket és Ajándékot, és Elbocsátá õt.

És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikámnak Fiához Mispába, és ott lakék vele a nép között, a kik megmaradtak a földön.

És mikor meghallotta a seregek minden vezetõje, a kik a mezõn Valának, õk magok és az õ embereik, hogy a babiloni Király Gedáliást, Ahikámnak Fiát tette Tiszttartóvá az Országban, és hogy Reá Bízta a férfiakat és az asszonyokat, a kisdedeket és a föld szegényeit azok közûl, a kik Babilonba el nem vitettek vala;

Elmenének Gedáliáshoz Mispába, tudniillik Ismáel, Natániának fia, és Jóhanán és Jónatán, Káreának fiai és Serája, Tankumetnek fia, és a Netofáti Efainak fiai, és Jazánia, Maakátnak fia, õk és az õ embereik.

És Gedáliás, Ahikámnak, Sáfán Fiának fia megesküvék nékik és az õ embereiknek, Mondván: Ne féljetek a Káldeusoknak Szolgálni, hanem lakozzatok e földön és Szolgáljatok a babiloni Királynak, és Jó dolgotok lesz.

És én ímé Mispában lakom, hogy Szolgálatukra álljak a Káldeusoknak, a kik eljõnek Hozzánk, ti pedig szedjetek össze bort és gyümölcsöt, és olajt is szerezzetek edényeitekbe, és lakjatok a ti Városaitokban, a melyeket elfoglaltatok.

És mindazok a Júdabeliek is, a kik a Moábitáknál, az Ammon Fiainál, az Edomitáknál, és a kik Akármely Tartományban Valának, Meghallák, hogy a babiloni Király Júdából maradékot hagyott, és hogy Gedáliást, Ahikámnak, Sáfán Fiának Fiát tette elõttök Tiszttartóvá.

Azért haza jövének Mindnyájan a Júdabeliek mindenünnen, a hova elfutottak vala, és eljövének a Júda földébe Gedáliáshoz Mispába, és bort és igen sok gyümölcsöt szerzének össze.

És Jóhanán, Káreának fia, és a seregek minden vezetõje, a kik a mezõn Valának, szintén elmenének Gedáliáshoz Mispába.

És Mondának néki: Nem tudod-é, hogy Baálisz, az Ammoniták Királya elküldötte Ismáelt, Natániának Fiát, hogy téged megöljön? De nem hive azoknak Gedáliás, Ahikámnak fia.

És monda Gedáliás, Ahikámnak fia Jóhanánnak, a Kárea Fiának: Ne cselekedd e dolgot, mert te Hazugságot Szólasz Ismáel felõl!