Jeremiás próféta könyve



Jeremiás könyve, 52. rész


Huszonegy esztendõs volt Sedékiás, mikor uralkodni kezde, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, és az õ Anyjának neve Hammutál vala, a Libnából Való Jeremiás Leánya.


És gonoszt cselekedék az Úr szemei elõtt, mint Jojákim cselekedett vala.

Tweet thisPost on Facebook

Mert az Úr Haragjáért vala ez Jeruzsálemen és Júdán, Míglen elveté õket Színe elõl. Sedékiás ugyanis engedetlen lõn a babiloni Királynak.


És az õ Uralkodásának kilenczedik esztendejében, a tizedik Hónapban, a Hónapnak tizedikén eljöve Nabukodonozor, a babiloni Király, õ maga és egész serege Jeruzsálemre, és Tábort Járának ellene, és mindenfelõl Sánczot vetének fel ellene.


És Megszállva lõn a Város Sedékiásnak tizenegyedik esztendejéig.

Tweet thisPost on Facebook

A negyedik Hónapban, a Hónapnak kilenczedikén nagy éhség Támada a Városban, annyira, hogy a föld népének kenyere sem vala.


És bevéteték a Város, és a harczosok mind Elfutának, és éjszaka kimenének a Városból a kapu felé, a két kõfal között, a melyek a Király kertjénél Valának (a Káldeusok pedig a Város mellett Valának köröskörûl) és menének az úton, a mely a Sík földre viszen.


A Káldeusok serege pedig ûzé a Királyt, és Utólérék Sedékiást a Jerikói Síkon, mert egész serege elfuta mellõle.

Tweet thisPost on Facebook

Megfogák azért a Királyt, és vivék õt a babiloni Királyhoz Riblába, a Hamát földére, a ki törvényt monda Reá.


És leöleté a babiloni Király a Sedékiás fiait szemei Láttára, és Júda minden fejedelmét is leöleté Riblában.


Sedékiás Királynak pedig szemeit Tolatá ki, és Lánczra vereté és viteté õt a babiloni Király Babilonba, és tömlöczbe veté õt Halála Napjáig.


Az ötödik Hónapban pedig, a Hónapnak tizedikén (ez az esztendõ pedig a tizenkilenczedik esztendeje vala Nabukodonozornak, a babiloni Királynak) Nabuzáradán, a vitézek feje, a ki áll vala a babiloni Király elõtt, eljöve Jeruzsálembe.


És felégeté az Úr Házát és a Király Házát, és Jeruzsálemnek minden Házait és minden nagy Házat felégete tûzzel.


És Jeruzsálem egész Kõfalát köröskörûl Lerontá a Káldeusok mindenféle serege, a kik a vitézek fejével Valának.


A községnek szegényeibõl pedig és a többi nép közûl, a kik a Városban megmaradtak vala, és a szökevények közûl, a kik elszöktek vala a babiloni Királyhoz, és a Sokaságnak Maradékából foglyokat vive Nabuzáradán, a vitézek feje.

Tweet thisPost on Facebook

De a föld szegényei közûl ott Hagyá Nabuzáradán, a vitézek feje, a szõlõmûveseket és Szántóvetõket.


A rézoszlopokat pedig, a melyek az Úr Házában Valának és a talpakat és a réztengert, a mely az Úr Házában vala, összetörék a Káldeusok, és azoknak minden rezét elvivék Babilonba.


A fazekakat is és a Lapátokat, a késeket és a medenczéket, a tömjénezõket és a rézedényeket, a melyekkel Szolgálnak vala, mind elvivék.


És a csészéket, a serpenyõket, a medenczéket és a fazekakat, a Gyertyatartókat, a tömjénezõket és a serlegeket, a mi arany, aranyban, a mi ezüst, ezüstben, mind elvivé a vitézek feje.

Tweet thisPost on Facebook

Két oszlop, egy réztenger és tizenkét rézökör vala, a melyek a talpak alatt Valának, a melyeket Salamon Király Csináltatott vala az Úr Házába. Mindezeknek az edényeknek reze megmérhetetlen vala.

Tweet thisPost on Facebook

És az oszlopok közûl az egyik oszlopnak tizennyolcz sing vala a Magassága, és tizenkét sing Zsinór éri vala át köröskörûl, Vastagsága pedig négy ujjnyi, és belõl üres vala.


Rézgömb vala rajta, és az egyik gömb Magassága öt singnyi vala, és a Hálók és Granátalmák a gömbön köröskörûl mind rézbõl Valának, és ilyen a Második oszlop, és ilyenek a Granátalmák is.


A Granátalma pedig kilenczvenhat vala kifelé, összesen Száz Granátalma vala a Hálón felül köröskörûl.


Elvivé a vitézek feje Seráját is a fõpapot, és Sofóniást a Második papot, és az Ajtónak Három õrizõjét.


És a Városból elvive egy fõembert, a ki felügyelõjök vala a harczosoknak, és hetet ama férfiak közûl, a kik állanak vala a Király elõtt, a kik a Városban Találtatnak, és a seregek Fõíródeákját, a ki a föld népét besorozta vala, és hatvan Férfiút a föld népe közûl, a kik a Városban Találtatának.

Tweet thisPost on Facebook

És felvevé ezeket Nabuzáradán, a vitézek feje, és elvivé õket a babiloni Királyhoz Riblába.

Tweet thisPost on Facebook

És Levágatá õket a babiloni Király és megöleté õket Riblában, a Hamát földén, és Fogságra viteték Júda az õ földérõl.


Ennyi az a nép, a melyet Fogságra vitete Nabukodonozor a hetedik esztendõben, Háromezer és Huszonhárom Júdabeli.


A Nabukodonozor tizennyolczadik esztendejében Jeruzsálembõl Nyolczszáz és harminczkét lélek.


Nabukodonozor huszonharmadik esztendejében Fogságba vitete Nabuzáradán, a vitézek feje Hétszáznegyvenöt Júdabelit. Összesen négyezer és Hatszáz lélek.

Tweet thisPost on Facebook

Lõn pedig Jojákin Júdabeli Király Fogságának harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik Hónapban, a Hónak huszonötödikén, felemelé Elvil-Merodák, a babiloni Király az õ Uralkodásának elsõ esztendejében Jojákinnak, a Júda Királyának fejét, és kivevé õt a tömlöczbõl.


És szépen Szóla vele, és Királyi székét ama Királyoknak széke fölé emelte, a kik vele Valának Babilonban.

Tweet thisPost on Facebook

És felcserélé tömlöczbeli Ruháit, és mindenkor vele eszik vala ételt, életének minden Napjában.


És költségére állandó költség adatik vala néki a babiloni Királytól minden napra, a Halála Napjáig, életének minden Napjában.

Tweet thisPost on Facebook






This goes to iframe