Jeremiás próféta könyve
Jeremiás könyve, 6. rész
Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálembõl, és Fújjatok kürtöt Thekoában, és tûzzetek ki Zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felõl és nagy Romlás!
A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem Hasonlóvá Sion Leányát.
Pásztorok jõnek el Hozzá Nyájaikkal együtt; Felvonják mellette a Sátrakat köröskörûl;kiki lelegelteti, a mi keze ügyébe esik.
Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik Már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!
Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az õ Palotáit!
Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok Fákat és Hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés Városa ez, csupa Nyomorgatás van benne!
Mint a Kút hidegen tartja meg vizét, úgy tartja meg az õ Gonoszságát: Erõszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van elõttem szüntelen.
Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tõled a lelkem; hogy Pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!
Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel Maradékát, mint a szõlõt. Fordítsd kezedet Reájok, mint a szõlõszedõ a kosarakra!
Kinek Szóljak és kiket kérjek, hogy Hallják? Ímé, az õ fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett elõttök; nem gyönyörködnek abban:
Azért telve vagyok az Úr Haragjával, Elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az Utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sõt még a férj a feleséggel, az öreg az Aggastyánnal szintén fogattassanak el;
És Házaik idegenekre Szálljanak, mezõik és feleségeik is egyszersmind; mert Kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.
Mert kicsinyeiktõl fogva nagyjaikig Mindnyájan telhetetlenségnek Adták magokat; a Prófétától fogva a papig Mindnyájan Csalárdságot ûznek.
És Hazugsággal Gyógyítgatják az én népem Leányának Romlását, Mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!
Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ Megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.
Így Szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezõsködjetek a régi ösvények felõl, melyik a Jó út, és azon Járjatok, hogy nyugodalmat Találjatok a ti lelketeknek! És azt Mondták: Nem megyünk!
Õrállókat is rendeltem föléjök, Mondván: Figyeljetek a kürtnek Szavára! És azt Mondták: Nem figyelünk!
Azért Halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik Reájok.
Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az õ gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.
Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földrõl Való Jóillatú fahéj? A ti Égõáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem,
Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én Akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az Atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az õ Barátja elvesznek.
Így Szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földrõl, és nagy nemzet serken fel a földnek végérõl!
Kézívet és Kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörûl; szavok Zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion Leánya!
Halljuk a Hírét: kezeink elesnek; Szorongás vesz erõt rajtunk, reszketés, mint a Vajudó asszonyon.
Ki ne menjetek a mezõre, és az úton se Járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörûl.
Népem Leánya! Ölts Gyászt, és heverj a porban, Sírj, mint az egyszülöttet Siratják, zokogj keservesen; mert Reánk tör a Pusztító hamar!
Próbálóvá tettelek téged az én népem között; õrállóvá, hogy megismerd és Megpróbáld az õ útjokat.
Mindnyájan igen vakmerõk, Rágalmazva Járnak, réz és vas; Mindnyájan elvetemültek õk.
Megégett a Fúvó a tûztõl, elfogyott az ón, Hiába olvaszt az Olvasztó, mert gonoszok, meg nem Tisztíthatók.
Megvetett ezüstnek Hívjátok õket, mert az Úr megvetette õket!
