Jeremiás próféta könyve

Bárcsak a fejem Vízzé Változnék, a szemem pedig Könyhullatásnak Kútfejévé, hogy éjjel-nappal Sirathatnám az én népem Leányának megöltjeit!

Bárcsak Pusztába vinne engem valaki, utasok Szállóhelyére, hogy Elhagyhatnám az én népemet, és Eltávozhatnám tõlök; mert Mindnyájan Paráznák, hitszegõk gyülekezete!

Felvonták nyelvöket, mint Kézívöket, Hazugsággal és nem Igazsággal hatalmasok e földön; mert Gonoszságból Gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr.

Mindenki õrizkedjék a Barátjától, és egyetlen Atyátokfiának se higyjetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden Barát Rágalmazva Jár.

Egyik a Másik ellen Csúfoskodik, és nem Szólnak igazat; nyelvöket hazug beszédre Tanítják, Elfáradtak a gonosztevésben.

A te Lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felõlem, ezt mondja az Úr.

Azért ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én megolvasztom õket, és Megpróbálom õket, mert mit cselekedjem egyebet az én népem Leánya miatt?

Sebzõ Nyíl a nyelvök, álnokságot beszél; Szájával békességesen Szól Barátjához, a Szívében pedig lest Hány.

Avagy ne Fenyítsem-é meg õket ezekért? azt mondja az Úr; vajjon az efféle nemzetségen ne álljon-é Bosszút a lelkem?

A hegyeken Sírást és Zokogást Támasztok, és a pusztai ligetekben Gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztûl rajtok, és nem Hallják a Nyájak bégetését; az ég Madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekûl.

Jeruzsálemet pedig Kõhalommá teszem, Sakálok Tanyájává, és Júda Városait Sivataggá Változtatom, hogy lakatlan legyen.

Kicsoda olyan bölcs Férfiú, hogy értse ezeket, és a kihez az Úr Szája Szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, a melyen senki se menjen keresztûl?

Monda Továbbá az Úr: Mivelhogy Elhagyták az én törvényemet, a melyet eléjök adtam, és nem hallgattak az én Szómra, és nem Jártak a szerint;

Hanem Jártak az õ kevély Szívök Után és a Baálok Után, a mikre Atyáik Tanították õket:

Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ímé, én megétetem õket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom õket mérges Vízzel.

És Szétszórom õket a nemzetek között, a melyeket nem ismertek sem õk, sem Atyáik, és Utánok küldöm a fegyvert, a Míg Megsemmisítem õket.

Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek Reá, és Hívjátok a Sirató asszonyokat, hogy jõjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jõjjenek el,

És siessenek és fogjanak Síráshoz miattuk, és a mi szemeink is hullassanak könyeket, és Szempilláink vizet ömleszszenek!

Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk e földet, mert Széthányták lakhelyeinket!

Bizony Halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak Szavát, és vegye be a ti fületek az õ Szájának beszédét, és Tanítsátok meg Leányaitokat a Sírásra, és egyik asszony a Másikat a Jajgatásra;

Mert feljött a Halál a mi ablakainkra, bejött a mi Palotáinkba, hogy Kipusztítsa a gyermekeket az útakról, az ifjakat az Utczákról.

Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezõn, és mint a kéve az Arató Után, és nincs, a ki összegyûjtse.

Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az õ bölcseségével, az erõs se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék Gazdagságával;

Ímé, eljõnek a napok, azt mondja az Úr, és Megfenyítek minden körûlmetélkedettet a körûlmetéletlenekkel együtt:

Égyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, a kik Nyírott üstökûek és a Pusztában laknak; mert mindez a nemzet körûlmetéletlen, és Izráelnek egész Háza is körûlmetéletlen Szívû.