Jeremiás siralmai
Jeremiás siralmai, 2. rész
Jaj! de sûrû felhõt Borított Haragjában az Úr Sionnak Leányára! az égbõl a földre veté Izráel ékességét, és nem emlékezett meg Lábainak Zsámolyáról az õ haragja Napján.
Elnyelte az Úr, nem kimélte Jákóbnak minden Hajlékát, letörte Haragjában Júda Leányának erõsségeit, a földre Terítette; megfertõzteté az Országot és fejedelmeit.
Felgerjedt Haragjában letördelé Izráelnek minden Szarvát; Hátravoná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób ellen pedig mint Lángoló tûz emésztett köröskörûl.
Feszítette Kézívét, mint valami ellenség, Kinyújtá jobbkezét, mint Támadó, és megölt mindent, a mi a szemnek Kivánatos; Sion Leányának Sátorában, mint a tüzet önté ki Búsulását.
Olyan volt az Úr, mint valami ellenség; elnyelte Izráelt, elnyelte minden Palotáját, Elrontá erõsségeit, és Megsokasította Júda Leányának a Búját, Baját.
És eltapodta Sátorát, mint valami kertet, lerombolta gyülekezése helyét; elfeledtete az Úr a Sionon ünnepet és szombatot, és Megútált haragja hevében Királyt és papot.
Megvetette az Úr az õ Oltárát, Megútálta szent helyét; ellenség kezébe Adá Palotáinak kõfalait; zajt ütöttek az Úr Házában, mint ünnepnapon.
Gondolá az Úr, hogy lerontja Sion Leányának Kõfalát; kiterjeszté a mérõkötelet, nem vonta vissza kezét a Pusztítástól, és siralomra jutott a Bástya és a kõfal, együtt Búslakodnak!
Kapui besülyedtek a földbe, elveszté és összetöré annak Zárait; Királya és fejedelmei a Pogányok közt vannak. Nincsen törvény, sõt Prófétái sem nyernek kijelentést az Úrtól.
A földön ülnek, elnémultak Sion Leányának vénei, port Szórtak a fejökre; Zsákba öltöztek, földre csüggesztették fejöket Jeruzsálemnek szûzei.
Elsenyvedtek szemeim a Könyhullatástól, belsõ részeim Háborognak, Májam a földre omlik az én népem Leányának Romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a Csecsszopó a Város Utczáin.
Azt Mondták anyjoknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a Város Utczáin, mikor kilehelték lelköket anyjoknak kebelén.
Mivel Bizonyítsak melletted, mihez Hasonlítsalak, Jeruzsálem Leánya, mivel mérjelek össze téged, hogy Megvígasztaljalak, Sionnak szûz Leánya?! Bizony nagy a te Romlásod, mint a tenger; kicsoda Gyógyít meg téged?!
A te Prófétáid Hazugságot és Bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy Elfordították volna Fogságodat; hanem Láttak tenéked hazug és Megtévelyítõ Prófétálásokat.
Összecsapják feletted kezöket minden Járó-kelõk; süvöltenek és Csóválják fejöket Jeruzsálem Leánya felett: Ez-é az a Város, a melyrõl azt Mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?
Feltátották ellened Szájokat minden ellenségeid; süvöltenek és Csikorgatják fogukat, Mondván: Nyeljük el õt! Bizony ez a nap az, a melyet Vártunk; megértük, Látjuk!
Megcselekedte az Úr, a miket gondolt; Beváltotta Szavát, a melyet Szólt eleitõl fogva; rombolt és nem kimélt, és Megvidámította rajtad az ellenséget, felemelte Szarvát a te Szorongatóidnak.
Kiáltott az õ Szívök az Úrhoz: Oh Sion Leányának kõfala! Folyjon Alá könyed mint a patak, éjjel és nappal; ne szakadjon félbe, Síró szemed meg se pihenjen.
Kelj fel, riadj éjjel, az õrjárások kezdetén; öntsd ki, mint a vizet a te Szívedet az Úr szine elõtt; emeld fel Hozzá kezeidet a te kisdedeidnek életéért, a kik elaléltak az éhség miatt minden Utczának szegletén.
Lásd meg Uram és tekintsd meg, kivel cselekedtél így! Avagy megegyék-é az asszonyok az õ méhöknek gyümölcsét, dédelgetett kisdedeiket; avagy megölettessék-é az Úrnak szent helyén pap és Próféta?
Az Utczákon a földön fekszik gyermek és vén; szûzeim és ifjaim fegyver miatt hullottak el; öldököltél haragod Napján, Mészároltál, nem kiméltél.
Egybehívtad mint valami ünnepnapra az én rettegtetõimet mindenfelõl, és nem volt az Úr Haragjának Napján, a ki elmenekült és megszabadult volna. A kiket dédelgettem és felneveltem, ellenségem emésztette meg õket!
