Jeremiás siralmai

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és Lásd meg Gyalázatunkat!

A mi örökségünk idegenekre Szállt; Házaink a jövevényekéi.

Apátlan árvák lettünk; Anyáink, mint az özvegyek.

Vizünket pénzért iszszuk, Tûzifánkat áron kapjuk.

Nyakunknál fogva hajtatunk; Elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

Égyiptomnak adtunk kezet, az aszsziroknak, hogy Jóllakjunk kenyérrel.

Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki Megszabadítson kezökbõl.

Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a Pusztában lévõ fegyver miatt.

Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség Lázától.

Az asszonyokat Meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda Városaiban.

A fejedelmeket kezökkel Akasztották fel; a vének Orczáit nem becsülik.

Az ifjak a kézi malmot Hordozzák, és a gyermekek a Fahordásban botlanak el.

A vének eltüntek a Kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.

Oda van a mi Szívünk öröme, Gyászra fordult a mi Körtánczunk.

Ezért lett beteg a mi Szívünk, ezekért Homályosodtak meg a mi szemeink;

A Sion hegyéért, hogy elpusztult; Rókák futkosnak azon!

Te Uram örökké megmaradsz; a te Királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!

Miért feledkezel el örökre mi Rólunk? miért hagysz el minket Hosszú idõre?

Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.

Mert bizony-bizony megvetettél minket; Megharagudtál Ránk felettébb!