Jeremiás siralmai
Jeremiás siralmai, 5. rész
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és Lásd meg Gyalázatunkat!
A mi örökségünk idegenekre Szállt; Házaink a jövevényekéi.
Apátlan árvák lettünk; Anyáink, mint az özvegyek.
Vizünket pénzért iszszuk, Tûzifánkat áron kapjuk.
Nyakunknál fogva hajtatunk; Elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
Égyiptomnak adtunk kezet, az aszsziroknak, hogy Jóllakjunk kenyérrel.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki Megszabadítson kezökbõl.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a Pusztában lévõ fegyver miatt.
Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség Lázától.
Az asszonyokat Meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda Városaiban.
A fejedelmeket kezökkel Akasztották fel; a vének Orczáit nem becsülik.
Az ifjak a kézi malmot Hordozzák, és a gyermekek a Fahordásban botlanak el.
A vének eltüntek a Kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
Oda van a mi Szívünk öröme, Gyászra fordult a mi Körtánczunk.
Elesett a mi fejünknek Koronája, jaj most nékünk, mert vétkeztünk!
Ezért lett beteg a mi Szívünk, ezekért Homályosodtak meg a mi szemeink;
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; Rókák futkosnak azon!
Te Uram örökké megmaradsz; a te Királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
Miért feledkezel el örökre mi Rólunk? miért hagysz el minket Hosszú idõre?
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; Megharagudtál Ránk felettébb!