Ezékiel próféta könyve

És lõn az Úrnak szava én Hozzám, Mondván:

Embernek fia! Pártos Ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a Látásra, de nem Látnak, füleik vannak a Hallásra, de nem hallanak, mert õk Pártos Ház.

És te, embernek fia, Készíts magadnak Vándorútra Való eszközöket, és Vándorolj ki nappal szemeik elõtt, és Vándorolj ki helyedrõl Más helyre szemök Láttára; Talán Meglátják! mert õk Pártos Ház.

És vidd ki eszközeidet, úgy, mint Vándorútra Való eszközöket, nappal szemök Láttára, te pedig menj ki estve szemök Láttára, úgy a hogy a Vándorok szoktak.

Szemök Láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki.

Szemök Láttára emeld Válladra, a sötétben vidd ki, Orczádat fedd be, hogy ne Lásd a földet, mert csodajelûl rendeltelek az Izráel Házának.

Úgy cselekedtem azért, a mint parancsolva vala nékem; eszközeimet Kihordám nappal, mint Vándorútra Való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel; a sötétben kivivém, Vállamra emelém szemök Láttára.

És lõn az Úr beszéde én Hozzám reggel, Mondván:

Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel Háza, ez a Pártos Ház: mit cselekszel?

Mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: a fejedelemnek Szól ez a Próféczia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész Házának, a mely ott lakozik.

Mondjad: Én csodajeletek vagyok; a mint én cselekedtem, úgy történik velök: Fogságba, Rabságra mennek.

És a fejedelem, ki közöttök van, Vállát Megrakván a sötétben, kimegyen; a falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki õt, Orczáit befedi, hogy ne Lássa szemeivel épen õ a földet.

És kiterjesztem Hálómat ellene, és megfogatik Varsámban, és elviszem õt Bábelbe a Káldeusok földére, de azt nem fogja Látni, és ott fog meghalni.

És mindeneket, kik körülte vannak az õ Segítségére, és minden seregeit szélnek Szórom mindenfelé, és kardot vonok Utánok.

És Megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom õket a Pogányok közé, és Szétszórom õket a Tartományokba.

De meghagyok közülök kevés férfiakat a fegyvertõl, éhségtõl s Döghaláltól, hogy elbeszéljék minden útálatosságukat a Pogányok közt, a kik közé mennek, s hogy Megtudják, hogy én vagyok az Úr.

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

Embernek fia! kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad.

És Szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem Lakóiról, Izráel földjérõl: kenyeröket félelemmel eszik és vizöket ájulással Iszszák, hogy Pusztaságra vetkõzzék földje bõségébõl minden Lakói álnoksága miatt.

És a lakott Városok elpusztulnak s a föld Pusztaság lesz és Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

Embernek fia! micsoda Közmondástok van néktek Izráel földjén? hogy azt Mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden Látás.

Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e Közmondást és nem Mondogatják azt többé Izráelben, sõt Inkább mondd nékik: elközelgettek a napok, és minden Látás teljesûl.

Mert nem lesz többé semmi Hiábavaló Látás és hizelgõ jövendölgetés Izráel Házának közepette.

Mert én Szólok, az Úr; s a mely Szót Szólok, meglészen, nem halad Tovább. Mert a ti napjaitokban, Pártos Ház, Szólok egy Szót és megcselekszem, ezt mondja az Úr Isten!

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

Embernek fia! ímé, Izráel Háza ezt mondja: A Látás, melyet ez Lát, sok napra Való, és messze idõkre Prófétál õ.

Ezokért mondjad nékik: Így Szól az Úr Isten: Nem halad Tovább semmi én beszédem; a mit Szólok, az a Szó meglészen, ezt mondja az Úr Isten.