Ezékiel próféta könyve

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-é ítélni a Vérontó Várost? add Tudtára minden útálatosságait,

És mondjad: Így Szól az Úr Isten: Te Város, ki közepében vért ontott, hogy eljõjjön ideje, és Bálványokat Csinált Magának önmaga megfertéztetésére;

Véred miatt, melyet Ontottál, lettél bûnös, és Bálványaiddal, melyeket Csináltál, fertéztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s Eljutottál esztendeidig; azért adlak Gyalázatul a Pogányoknak, és Csúfolásul minden Tartománynak.

A kik közel s Távol vannak tõled, Megcsúfolnak téged, te fertézett nevû, sok Háborúságú!

Ímé, Izráel fejedelmei, kiki az õ tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.

Apát és Anyát Megútáltak te benned, a jövevényen Nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.

A mi nékem szenteltetett, Megútáltad, s szombatimat megfertéztetted.

Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, Fajtalanságot cselekedtek közepetted.

Az atya szemérmét Föltakarták benned, a havivér miatt Tisztátalant Erõszakolták benned.

Egyik Felebarátjának feleségével cselekedett útálatosságot, a Másik meg menyét fertéztette meg Fajtalanságban, s volt, a ki Húgát, Atyjának Leányát erõszakolta benned.

Ajándékokat vettek fel benned a Vérontásra, Uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél Felebarátaidon Csalárdsággal, s én Rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.

És ímé, összecsapom tenyeremet nyereségeden, a melyet Csináltál, és a Vérontásokon, melyek lõnek te benned.

És eloszlatlak téged a Pogányok közé, és Szétszórlak a Tartományokba, s véget vetek Tisztátalanságodnak.

S örökségûl Bírlak téged a Pogányok szeme Láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

Embernek fia! Izráel Háza Salakká lett nékem; egészen réz és ón és vas és ólom a kemencze közepette; Ezüstsalakká lettek.

Ennekokáért így Szól az Úr Isten: Mivelhogy Mindnyájan Salakká lettetek, azért ímé, egybegyûjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.

A mint egybe szoktak gyûjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemencze közepébe, hogy tüzet gerjeszszenek Rá a Megolvasztásra; így gyûjtelek egybe Búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.

És egybegyûjtelek titeket, és Rátok Fúvom Búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.

A mint megolvad az ezüst a kemencze közepében, úgy olvadtok meg õ benne, és Megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat Reátok.

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván.

Embernek fia! mondjad néki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esõt nem kapott a haragnak Napján.

Pártosok az õ Prófétái õ közepette; olyanok, mint az Ordító Oroszlán, mely Ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és Drágaságot elvesznek, özvegyeit Megsokasítják õ benne.

Papjai erõszakot tettek törvényemen, s megfertéztették, a mi nékem szenteltetett, különbséget nem tettek a között, a mi szent és a mi köz, s a Tisztátalan és tiszta között különbséget nem Tanítottak, s Szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy Megszentségtelenítettek engem.

Elõljárói õ közepette mint a Ragadományt Ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.

És Prófétái Mázolnak nékik Mázzal: Hiábavalóságot Látnak s jövendölnek Hazugságot nékik, Mondván: Így Szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.

A föld népe Nyomorgatást cselekszik és Ragadományt ragadoz, a szûkölködõt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.

És keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én elõmbe az Országért, hogy el ne Pusztítsam azt; de senkit nem Találék.

Ennekokáért Kiontám haragomat Reájok, megemésztém õket Búsulásom tüzével, útjokat fejökhöz verém, azt mondja az Úr Isten.