Ezékiel próféta könyve

És lõn az Úr beszéde Hozzám, Mondván:

Immár itt a vég rajtad; s Bocsátom haragomat Reád, és Megítéllek útaid szerint, és vetem Reád minden útálatosságodat.

És nem kedvez az én szemem néked, sem meg nem Szánlak; hanem a te útaidat vetem Reád, és útálatosságaid közötted lesznek és Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

Így Szól az Úr Isten: Ímé veszedelem, egyetlen veszedelem; ímé eljött.

Vég jött, eljött a vég, fölserkent ellened, ímé eljött!

Eljött a végzet Reád, földnek lakosa! eljött az idõ, közel a nap, rémülés és nem Víg éneklés a hegyeken.

Most rövid idõn kiöntöm Búsulásomat Reád, és teljessé teszem haragomat rajtad, és Megítéllek útaid szerint, és Rád vetem minden útálatosságodat.

És nem kedvez az én szemem, sem meg nem Szánlak; útaid szerint fizetek tenéked, és a te útálatosságaid közötted lesznek; és Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki ver.

Ímé a nap, ímé eljött, kisarjadt a végzet, Kivirágzott a vesszõ, kivirult a kevélység.

Az Erõszakosság a Gonoszság vesszejévé nõtt fel, nincs semmi meg belõlök, sem Sokaságukból, sem tömegökbõl, s nincs egy jaj is miattok!

Eljött az idõ, elközelgett a nap; a vevõ ne örüljön, az Eladó ne szomorkodjék, mert harag jön minden Sokaságára.

Mert az Eladó eladott Jószágához nem térhet vissza többé, még ha élve az élõk közt maradna is, mert a jövendölés az õ egész Sokasága ellen vissza nem tér, és vétke miatt senki sem lehet Hosszú életû.

Kürtöljetek a kürttel és Készítsetek el mindent; ám nincsen, a ki harczra menjen, mert haragom minden õ Sokasága ellen.

A fegyver kivûl, a Döghalál és éhség belûl; a ki a mezõn van, fegyver miatt hal meg, és a ki a Városban, azt éhség és Döghalál emészti meg.

És menekülnek menekültjeik, és lesznek a hegyeken, mint a völgyek galambjai: Mindnyájan nyögvén, kiki vétke miatt.

Minden kéz elerõtlenûl, és minden térd elolvad, mint a Víz.

Felövezkednek Zsákkal, és befedi õket rettegés, és minden Orczán szégyen, és Mindnyájok fején Kopaszság.

Ezüstjöket az Utczákra vetik, és aranyuk szenny lesz elõttök; ezüstjök s aranyuk meg nem Szabadíthatja õket az Úr Búsulásának Napján; lelköket azzal Jól nem Lakatják, s hasokat meg nem tölthetik; mert Csábítójok volt az a vétekre.

És a belõle készült Drága ékességeket kevélykedésre Használják, és útálatosságuk képeit, Undokságaikat Abból Csinálták, azért tettem elõttök azt szenynyé;

És adom azt az idegenek kezébe Zsákmányul, és a föld hitetleninek Prédául, hadd fertéztessék meg.

És Elfordítom tõlük arczomat, hadd fertéztessék meg szenthelyemet; s betörjenek belé a Rontók és megfertéztessék.

Készítsd a Lánczot; mert a föld tele van véres ítélettel, és a Város tele van Erõszakossággal.

És elhozom a Pogányok leggonoszabbjait, hadd Foglalják el Házaikat; s véget vetek a hatalmasok kevélységének, s fertézett lesz templomuk.

Rettegés jött el, s keresnek békét és nincs.

Egy Romlás a Másikra jõ, és egy Hír Után Más Támad, s kérnek Látást a Prófétától, ám törvény nem lesz a Papnál, sem Tanács a véneknél.

A Király szomorkodik, a fejedelem Irtózatba öltözik; s a föld népének kezei megdermednek. Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg õket, hadd Tudják meg, hogy én vagyok az Úr.