Dániel próféta könyve

Nabukodonozor Király Csináltata egy arany állóképet, Magassága hatvan sing, szélessége hat sing; Felállíttatá azt a Dura mezején, Babilon Tartományában.

És Nabukodonozor Király egybegyûjté a fejedelmeket, Helytartókat, Kormányzókat, Birákat, Kincstartókat, Tanácsosokat, törvénytevõket és a Tartományok minden Igazgatóját, hogy jõjjenek az állóképnek Felavatására, a melyet Nabukodonozor Király állíttatott vala.

Akkor egybegyûlének a fejedelmek, Helytartók, Kormányzók, Birák, Kincstartók, Tanácsosok, törvénytevõk és a Tartományok minden Igazgatója az állókép Felavatására, a melyet Nabukodonozor Király állíttatott, és Megállának az állókép elõtt, a melyet Nabukodonozor állíttatott.

És a Hírnök hangosan Kiálta: Meghagyatik néktek, oh népek, nemzetek és nyelvek!

Mihelyt Halljátok a kürtnek, Sípnak, Cziterának, Hárfának, lantnak, Dudának és mindenféle hangszernek Szavát: boruljatok le, és Imádjátok az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor Király állíttatott.

Akárki pedig, a ki nem borul le és nem Imádja, tüstént bevettetik az égõ, tüzes kemenczébe.

Azért mihelyt Hallák mind a népek a kürtnek, Sípnak, Cziterának, Hárfának, lantnak és mindenféle hangszernek Szavát: Leborulának, mind a népek, nemzetségek és nyelvek, és Imádák az arany állóképet, a melyet Nabukodonozor Király állíttatott.

Elmenének azért ebben az idõben Káldeabeli férfiak, és Vádat emelének a Zsidók ellen;

Szólának pedig és Mondák Nabukodonozor Királynak: Király! örökké élj!

Te, oh Király! parancsolatot Adtál ki, hogy minden ember, mihelyt meghallja a kürtnek, Sípnak, Cziterának, Hárfának, lantnak, Dudának és mindenféle hangszernek Szavát: boruljon le, és Imádja az arany állóképet;

A ki pedig nem borul le és nem Imádja, vettessék be az égõ, tüzes kemenczébe.

Vannak Zsidó férfiak, a kiket a babiloni Tartomány gondviselésére rendeltél, Sidrák, Misák és Abednégó: ezek a férfiak nem becsülnek téged, oh Király, a te isteneidet nem tisztelik, és az arany állóképet, a melyet Felállíttatál, nem Imádják.

Akkor Nabukodonozor nagy haraggal és felgerjedéssel Meghagyá, hogy Hozzák elõ Sidrákot, Misákot és Abednégót; erre Elhozák a férfiakat a Király elé.

Szóla Nabukodonozor, és monda nékik: Sidrák, Misák és Abednégó! Szántszándékból nem tisztelitek-é az én istenemet és nem Imádjátok-é az arany állóképet, a melyet Felállíttattam?

Ha Tehát készek vagytok: mihelyt Halljátok a kürtnek, Sípnak, Cziterának, Hárfának, lantnak, Dudának és mindenféle hangszernek Szavát, leboruljatok és Imádjátok az állóképet, a melyet én Csináltattam. De ha nem Imádjátok, tüstént bevettettek az égõ, tüzes kemenczébe; és kicsoda az az Isten, a ki Kiszabadítson titeket az én kezeimbõl?

Ímé, a mi Istenünk, a kit mi Szolgálunk, ki tud minket Szabadítani az égõ, tüzes kemenczébõl, és a te kezedbõl is, oh Király, Kiszabadít minket.

De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh Király, hogy mi a te isteneidnek nem Szolgálunk, és az arany állóképet, a melyet Felállíttatál, nem Imádjuk.

Akkor Nabukodonozor eltelék haraggal, és az õ Orczájának Színe Elváltozék Sidrák, Misák és Abednégó ellen; azért Szóla, és Meghagyá, hogy fûtsék be a kemenczét hétszerte Inkább, mint Szokták vala befûteni.

És Meghagyá a legerõsebb férfiaknak az õ seregében, hogy kötözzék meg Sidrákot, Misákot és Abednégót, és vessék az égõ, tüzes kemenczébe.

Erre ezek a férfiak Alsó Ruhástul, köntösöstül, Palástostul és egyéb öltönyöstül megkötöztettek, és az égõ, tüzes kemenczébe vettettek.

A miatt azonban, hogy a Király parancsolata Szigorú volt és a kemencze Rendkívül Izzó vala: azokat a férfiakat, a kik Sidrákot, Misákot és Abednégót felvitték, megölé a tûznek Lángja.

Az a Három Férfiú pedig: Sidrák, Misák és Abednégó, az égõ, tüzes kemenczébe esék megkötözve.

Akkor Nabukodonozor Király megijedt és sietve felkele, Szóla és monda az õ Tanácsosainak: Nem Három Férfiút veténk-é a tûz közepébe megkötözve? Felelének és Mondának a Királynak: Bizonyára, oh Király!

Felele, és monda: Ímé, négy Férfiút Látok szabadon Járni a tûz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-Fiáé.

Nabukodonozor ekkor az égõ, tüzes kemencze Szájához Járula, és Szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek Szolgái, jertek ki és jõjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó a tûz közepébõl.

És egybegyûlvén a fejedelmek, Helytartók és Kormányzók és a Király Tanácsosai, nézik vala ezeket a férfiakat, hogy a tûznek semmi hatalma nem lett az õ testükön, és hogy egy Hajszáluk sem égett meg, és az õ Alsó Ruháik meg nem Változtak, és a tûz szaga sem Járta át õket.

Szóla Nabukodonozor, és monda: Áldott ezeknek Istene, a Sidrák, Misák és Abednégó Istene, a ki küldötte az õ Angyalát és Kiszabadította az õ Szolgáit, a kik õ benne Bíztak; és a Király Parancsolatát megszegték és veszedelemre Adták az õ testöket és nem Szolgáltak és nem Imádtak Más istent az õ Istenökön kivûl.

Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, a mely Káromlást mond Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak Háza Szemétdombbá tétessék: mert nincs Más Isten, a ki így Megszabadíthasson.

Akkor a Király nagy tisztességre emelé Sidrákot, Misákot és Abednégót Babilon Tartományában.