Hóseás próféta könyve
Hóseás könyve, 11. rész
Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem õt, és Égyiptomból Hívtam ki az én fiamat.
A mint Hívták õket, úgy mentek el elõlök: a Baáloknak áldoztak és a Bálványoknak füstöltek.
Pedig én Tanítottam Járni Efraimot; õ vette õket karjaira, de õk nem ismerték el, hogy én Gyógyítottam meg õket.
Emberi kötelékkel vontam õket, szeretetnek köteleivel, és olyan voltam Hozzájok, mint a kik leemelik Szájukról az Igát, és ételt adtam Nyájasan eleikbe.
Nem tér vissza Égyiptom földére; hanem Assiria lesz az õ Királya, mert nem akarnak megtérni.
És fegyver Száll az õ Városaira, és Elpusztítja az õ Zárait, és felemészti õket az õ Szándékaik miatt.
Mert az én népem átalkodottan Hajlandó elfordulni tõlem. Ha Hivogatják is õt a Magasságos Istenhez, senki nem indul meg rajta.
Miképen Adnálak oda Efraim, Szolgáltatnálak ki Izráel!? Miként Adnálak oda, mint Admát, tennélek Olyanná, a milyen Seboim?! Megesett bennem az én Szívem; Fellángolt minden Szánalmam!
Nem végzem el haragomnak hevét; nem fordulok vissza Efraim vesztére; mert Isten vagyok én és nem ember, a Szent te közötted, és nem haraggal jövök én.
Az Urat Fogják követni. Ordít, mint az Oroszlán; ha õ Ordít, remegve gyûlnek össze fiak napnyugot felõl.
Rettegve jõnek elõ, mint a Madár, Égyiptomból, és mint a galamb, Assiriának földébõl; és Letelepítem õket Házaikba, ezt mondja az Úr!
