Hóseás próféta könyve
Hóseás könyve, 7. rész
A mikor Gyógyítani Akarnám Izráelt, akkor Tudódik ki Efraim vétke és Samaria Gonoszsága; mert Csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és Rabló fosztogat az Utczán.
És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden Gonoszságukra. Most körûlvették õket az õ cselekedeteik, a melyek Színem elõtt vannak.
Gonoszságukkal gyönyörködtetik a Királyt, és Hazugságaikkal a fejedelmeket.
Mindnyájan Házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta Bekovászolásától annak megkeléséig.
Királyunk Napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; Csúfolóknak nyujtja az õ kezét.
Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ Szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a Lángoló tûz.
Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik Biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki Hozzám Kiáltana.
Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem Fordított Pogácsa.
Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van Már, és azt sem veszi észre.
Izráel ellen az õ büszkesége tesz Tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek Daczára sem.
És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz Kiáltanak, Assiriához folyamodnak.
De a mint mennek, kiterjesztem Hálómat ellenök; levonszom õket, mind az ég Madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek adott kijelentés szerint.
Jaj nékik, mert Eltávoztak én tõlem! Pusztulás Reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan Megszabadítanám õket; de õk Hazugságot Szólnak ellenem!
És nem Kiáltanak Hozzám Szívökbõl, hanem Ordítoznak ágyasházaikban; a Búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.
Pedig én Tanítottam õket, én Erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.
Megtérnek, de nem a Magasságos Istenhez. Olyanok, mint a Csalárd Kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz Gyalázatjok Égyiptom földén.
