Jóel próféta könyve
Jóel könyve, 3. rész
Mert ímé, azokon a napokon és abban az idõben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem Fogságát:
Egybegyûjtöm akkor mind a Pogányokat, és levezetem õket a Josafát völgyébe, és perbe Szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet Szétszórtak a Pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
Népemre pedig sorsot vetettek; a Fiút Szajháért Adták oda, a Leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
Sõt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon Bosszút állani jöttök-é Reám? Ha Bosszút Akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre Fordítom vissza Bosszútokat!
Mivelhogy Elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait Eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek õket Határaiktól:
Ímé, Kiindítom õket a helybõl, a hova Eladtátok õket, és fejetekre Fordítom vissza Bosszútokat.
És adom a ti fiaitokat és Leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig Eladják õket a Sabeusoknak, a messze Lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.
Hirdessétek ezt a Pogányok között; készüljetek harczra; Indítsátok fel a hõsöket. Járuljanak elé, jõjjenek fel Mindnyájan a Hadakozó férfiak!
Kovácsoljátok Szántóvasaitokat Kardokká, Kaszáitokat Dárdákká; mondja a beteg is; Hõs vagyok!
Siessetek és jõjjetek el ti népek mindenfelõl, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hõseidet!
Serkenjenek fel és jõjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy Megítéljek minden népeket.
Ereszszétek néki a Sarlót, mert megérett az aratni Való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a Kád, ömlenek a Sajtók! Mert megsokasult az õ Gonoszságuk!
Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
A nap és hold elsötétednek; a csillagok Bevonják fényöket;
Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálembõl, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az õ népének oltalma és az Izráel fiainak erõssége!
És Megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
És majd azon a napon, a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bõ Vízzel ömledez, és Forrás fakad az Úrnak Házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
Égyiptom Pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen Sivataggá; a Júda fiain Való Erõszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségrõl nemzetségre.
És Kitisztítom vérökbõl, a melybõl még ki nem Tisztítottam, és a Sion lesz az Úr Lakóhelye!
