Mózes harmadik könyve (A léviták egyházi szolgálatáról )
Mózes III. könyve, 6. rész
Szóla ismét az Úr Mózesnek, Mondván:
Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, tudniillik eltagadja Felebarátjának Reábízott vagy kezébe adott Holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja Felebarátját.
Vagy ha elveszett holmit Talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, Akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:
Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, Térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a Reá Bízottat, a mi Reá Bízatott, vagy az elveszettet, a mit Megtalált;
Vagy Akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és Hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, Bûnbevallásának Napján.
Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a Nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért Való áldozatúl.
Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és Megbocsáttatik néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, Mondván:
Parancsolj Áronnak és az õ fiainak, Mondván: Ez az egészen Égõáldozat törvénye: Legyen az egészen Égõáldozat az Oltáron lévõ tüzelõhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az Oltárnak tüze égve maradjon azon.
A pap öltse fel az õ gyolcs Ruháját, és a gyolcs Lábravalót is öltse fel az õ testére, és szedje el a hamut, a mivé égette a tûz az Égõáldozatot az Oltáron, és töltse azt az Oltár mellé.
Azután vesse le azt a Ruháját, és öltözzék Más Ruhába, és vigye ki a hamut a Táboron kivûl, tiszta helyre.
Az Oltáron lévõ tûz pedig égve maradjon azon, el ne aludjék, hanem égessen Fát rajta a pap minden reggel, és rakja Reá az egészen Égõáldozatot, és azon füstölögtesse el a Hálaáldozat kövérjét is.
A tûz szüntelen égve maradjon az Oltáron, és el ne aludjék.
Ez pedig az Ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az Úr elõtt az Oltáron.
És vegyen valaki közûlök az Ételáldozat Lisztlángjából egy marokkal, és annak Olajából is, a temjént pedig, a mely az Ételáldozathoz Való, mind; és égesse el az Oltáron; annak emlékeztetõ része kedves illat az Úr elõtt.
A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai, Kovásztalanúl egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet Sátorának Pitvarában egyék meg azt.
Ne süssék azt Kovászszal, mert nékik adtam azt, részökül az én Tûzáldozataimból; igen szentséges az, mint a bûnért és vétekért Való áldozat.
Az Áron fiai közûl minden Férfiú egye azt. Örökkévaló Rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak Tûzáldozatai felõl. Valaki illeti azokat, szent legyen.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, Mondván:
Ez Áronnak és az õ fiainak áldozatjok, a melyet az Úrnak áldozzanak, mikor felkenik õket: Egy efa Lisztlángnak tizedrésze mindenkor Ételáldozatúl, fele reggel, fele pedig estve.
Serpenyõben Készíttessék, olajjal Összegyúrva vidd el azt, az Ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az Úrnak kedves Illatúl.
A mely pap az õ helyébe kenetik fel az õ fiai közûl, az Mívelje ezt. Örökkévaló Rendtartás ez, az Úrnak mindenestõl füstölögtessék el.
Mert a pap minden Ételáldozatának mindenestõl meg kell égettetni, nem kell Abból semmit megenni.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, Mondván:
Szólj Áronnak és az õ fiainak, Mondván: Ez a bûnért Való áldozat törvénye: a mely helyen meg Szokták ölni az egészen Égõáldozatot, azon a helyen öljék meg a bûnért Való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges az.
A mely pap Megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet Sátorának Pitvarában.
Valami annak a Húsát érinti, szent legyen, és ha annak vérébõl valami a Ruhájára esik valakinek, azt, a mire a vér esett, mosd meg szenthelyen.
És a cserépedényt, a melyben azt fõzték, törjék el; hogyha pedig érczfazékban fõzték, Súrolják meg, és Mossák meg Vízzel.
A papok között minden Férfiú eheti azt; igen szentséges az.
Valamely bûnért Való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet Sátorába, a szenthelyen Való engesztelés végett, az meg nem ehetõ: tûzzel égettessék meg.
