Mózes harmadik könyve (A léviták egyházi szolgálatáról )
Mózes III. könyve, 7. rész
Ez pedig a vétekért Való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.
A mely helyen megölik az egészen Égõáldozatot, ott öljék meg a vétekért Való áldozatot is, és a vérét hintsék az Oltárra köröskörûl.
A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a Farkát is, és a mely kövér a belet takarja.
A két veséjét és a rajtuk lévõ kövérséget, a mely a Véknyaknál van, úgyszintén a Májon lévõ Hártyát a vesékkel együtt szedje ki.
És füstölögtesse el azokat a pap az Oltáron Tûzáldozatúl az Úrnak. Vétekért Való áldozat ez.
A papok között minden Férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.
A milyen a bûnért Való áldozat, olyan a vétekért Való áldozat is, egy törvényök van nékik. Azé a papé az, a ki engesztelést szerez vele.
Ha a pap egészen Égõáldozatot áldoz valakiért, az Égõáldozat bõre, a melyet Megáldoz, azé a papé legyen.
Minden Ételáldozat is, a melyet kemenczében sütnek és minden, a mit rostélyon vagy serpenyõben Készítenek, a papé legyen, a ki azt áldozta.
Az olajjal Elegyített és Száraz Ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a Másiké.
Ez pedig a Hálaáldozat törvénye, a melyet áldoznak az Úrnak.
Ha Dicsõítésûl áldozza azt valaki, a Dicsõítés áldozatjával együtt áldozzék olajjal Elegyített Kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent Kovásztalan Pogácsákat, és Lisztlángból Gyúrt, olajjal Elegyített lepényeket.
A lepényeken kivûl Kovászos kenyeret is vigyen áldozatáúl, Dicsõítõ Hálaáldozatjával együtt.
És mindezekbõl az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatúl; és legyen azé a papé, a ki a Hálaáldozatnak vérét elhinti.
És az õ Dicsõítõ Hálaáldozatjának Húsát, az õ áldozásának Napján egyék meg; ne hagyjon Abból reggelig.
Hogyha Fogadásból vagy Szabadakaratból áldozza valaki az õ áldozatát, a mely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az õ áldozatát; a mi pedig megmarad Abból, Másnap egyék meg.
A mi pedig annak az áldozatnak Húsából Tovább is megmarad, harmadnapon tûzzel égettessék meg.
Mert ha az õ Hálaadó áldozatának Húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; a ki áldozta azt, annak nem Számíttatik az az õ Javára, sõt útálatos lesz; és valaki eszik Abból, hordozza az õ vétségének terhét.
Azt a Húst pedig, a mely valami Tisztátalanhoz ér, meg ne egyék, hanem tûzzel égessék meg. A mi különben a Húst illeti, mindenki ehetik Húst, a ki tiszta;
De az, a ki eszik a Békeáldozatnak Húsából, a mely az Úré, noha az õ Tisztátalansága rajta van, az ilyen ember Gyomláltassék ki az õ népe közûl.
Ha valaki Akármi Tisztátalanhoz ér, Tisztátalan emberhez, vagy Tisztátalan baromhoz, vagy Akármihez, a mi Tisztátalan útálatosság, és eszik a Hálaadó áldozatnak Húsából, a mely az Úré, Gyomláltassék ki az az ember az õ népe közûl.
Szóla ismét az Úr Mózesnek, Mondván:
Szólj az Izráel fiainak, Mondván: Az ökörnek, a Báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek.
A hullott állatnak kövérje, és a Vadtól megszaggatottnak kövérje, Akármi Munkához Felhasználható, de enni meg ne egyétek!
Mert Akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjébõl, a melyekbõl Tûzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, a ki ilyet iszik, Gyomláltassék ki az õ népe közûl.
És semmi vért se egyetek meg Bármely lakhelyeteken: se Madárnak, se baromnak vérét.
Valaki megeszik valami féle vért, az az ember Gyomláltassék ki az õ népe közûl.
Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda
Szólj az Izráel fiainak, Mondván: A ki Hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye az Úrnak az õ áldozatát az õ Hálaáldozatából.
A maga keze vigye az Úrnak Tûzáldozatát: a kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét azért, hogy Meglóbálják azt az Úr elõtt.
A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az Oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az õ fiaié.
A Jobblapoczkát is a papnak Adjátok a Hálaadó áldozatból, hogy azt felmutassa.
A ki Áron fiai közûl a Hálaáldozat vérét és kövérjét Megáldozza, a jobblapoczka annak a része legyen.
Mert a Meglóbált szegyet és a felmutatott Lapoczkát elveszem Izráel Fiaitól az õ Hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az õ fiainak örökre kiszabott részûl, az Izráel Fiaitól.
Ez az Áron felkenetési része, és az õ fiainak felkenetési része az Úrnak Tûzáldozataiból, a Naptól fogva, a melyen Elõállítá õket, hogy papi Szolgálatot tegyenek az Úrnak;
A melyet parancsolt az Úr, hogy Adják nékik az Izráel fiai, a mely napon felkente õket, örökre kiszabott részûl az õ nemzetségökben.
Ez az egészen Égõáldozatnak, az Ételáldozatnak, a bûnért és a vétekért Való áldozatnak, a Felavatási áldozatnak és a Hálaáldozatnak törvénye,
A melyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, a mely napon parancsolta az Izráel fiainak a Sinai Pusztában, hogy áldozzanak az Úrnak.
