Ámos próféta könyve
Ámos könyve, 5. rész
Halljátok meg e beszédet, a melyet Síródalként Szólok ti Rólatok, Izráelnek Háza!
Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szûze; végig terült az õ földén, és nincs, a ki felemelné.
Bizony így Szól az Úr Isten: A mely Város ezerrel indult ki, Százzal marad csak meg; a mely pedig Százzal indult ki, Tízzel marad csak meg Izráel Házául.
Bizony így Szól az Úr az Izráel Házához: Engem keressetek, és éltek!
És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál Fogságba megy, Béth-El pedig semmivé lesz.
Keressétek az Urat, és éltek, különben Reátör, mint a tûz, a József Házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa.
A kik ürömmé Változtatják az ítéletet és az Igazságot földre Tiporják.
A ki a Fiastyúkot és a Kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé Változtatja a Homályt és a nappalt Éjszakává Sötétíti; a ki Hívja a tenger vizeit és kiönti az okat a földnek Színére: az Úr annak a neve.
A ki Pusztulással sujtja a hatalmasokat, és Pusztulás Száll az erõsségekre.
Gyûlölik azt, a ki feddõzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetlenül beszél.
Annakokáért, mivelhogy Tiportátok a szegényt és gabona-Ajándékot vesztek tõle: Bár faragott kõbõl Építetek Házakat, de nem lakoztok azokban; Bár gyönyörûséges szõlõket Plántáltok, de nem isztok azoknak Borából.
Mert tudom, hogy sok a ti bûnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak Nyomorgatói, Váltságdíj-szedõk vagytok; és Elnyomják a szegényeket a kapuban!
Azért hallgat az eszes ebben az idõben, mert gonosz idõ ez.
Keressétek a Jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint Mondjátok.
Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a Jót; állítsátok vissza a kapuban az Igazságot; Talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden Utczán ezt Mondják: jaj, jaj! s a Szántóvetõt is Gyászra Hívják s a Sírni Tudókat siralomra;
És minden szõlõben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
Jaj azoknak, a kik Kívánják az Úrnak Napját! Mire Való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem Világosság.
Mintha valaki Oroszlán elõl szaladna, és medve bukkanna Rá; vagy pedig bemenne a Házba és kezét a falhoz Támasztaná, és Kígyó Marná meg:
Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem Világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
Gyûlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
Még ha égõ-áldozatokkal áldoztok is nékem, sõt Ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér Hálaáldozataitokra Rá se tekintek.
Távoztasd el tõlem énekeid Zaját, Hárfáid pengését sem hallgathatom.
Hanem folyjon az ítélet, mint a Víz, és az Igazság, mint a bõvizû patak.
Járultatok-é Hozzám véres áldozatokkal s Ételáldozatokkal a Pusztában negyven éven át, oh Izráel Háza?!
Majd viszitek Hát Szikkútot, a ti Királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek Csillagát, a melyet ti Csináltatok magatoknak.
És Damaskuson Túlra Számûzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.
