Jónás próféta könyve
1. rész
És lõn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai Fiához, Mondván:
Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy Városba, és Kiálts ellene, mert Gonoszságuk felhatolt elémbe!
És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elõl. Leméne azért Jáfóba, és Talála ott egy Hajót, a mely méne Tarsisba, és Megadván a Hajóbért, Beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr Színe elõl.
Az Úr pedig nagy szelet Bocsáta a tengerre, és nagy vihar lõn a tengeren, és a Hajó Már-Már töredezik vala.
Megfélemlének azért a Hajósok és Kiáltának, kiki az õ istenéhez, és a Hajóban lévõ holmit a tengerbe Hányák, hogy Könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a Hajó Aljába, és lefeküdt és elaludt.
De Hozzáméne a Kormányos mester, és Mondá néki: Mi lelt, te nagy Alvó? Kelj fel, Kiálts a te Istenedhez; Hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!
Egymásnak pedig ezt Mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.
Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te Foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te Hazád és miféle népbõl Való vagy te?
És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a Szárazt teremtette.
És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és Mondák néki: Mit cselekedtél? Mert Megtudták azok az emberek, hogy az Úr Színe elõl fut, mivelhogy elbeszélé nékik.
Mondák Azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger Háborgása növekedék.
Õ pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.
És erõlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a Szárazra; de nem tudtak, mert a tenger Háborgása növekedék ellenök.
Kiáltának azért az Úrhoz, és Mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne Háríts Reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!
És Felragadák Jónást, és beveték õt a tengerbe, és megszûnék a tenger az õ Háborgásától.
Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és Fogadásokat Fogadának.
