Jónás próféta könyve
Jónás könyve, 2. rész
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak Gyomrában Három nap és Három éjjel.
És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak Gyomrából.
És Mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz Kiálték és meghallgata engem; a Seol Torkából sikolték és Meghallád az én Szómat.
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körûlfogott engem a Víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
És én Mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha Láthatnám még szentséged Templomát!
Körûlvettek engem a vizek lelkemig, mély ár Kerített be engem, Hinár szövõdött fejemre.
A hegyek Alapjáig sülyedtem Alá; Bezáródtak a föld Závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a Mulásból, oh Uram, Istenem!
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te Hozzád, a te szentséged Templomába.
A kik Hiú Bálványokra ügyelnek, Elhagyják Boldogságukat;
De én Hálaadó Szóval áldozom néked; megadom a mit fogadtam. Az Úré a Szabadítás.
És Szóla az Úr a halnak, és kiveté a Jónást a Szárazra.
